Szekciók

Irodalmi adatok szerint a kórokozót hordozó kullancsok tér- és időbeli előfordulása más lehet nem fertőzött fajtársaikhoz képest. Tudomásunk szerint ezt a jelenséget nem írtak le a Dermacentor-fajoknál. Az Európában elterjedtebb D. reticulatus gyakran fordul elő urbanizált területen és a kutyák fontos protozoájának, a Babesia canis-nak a kompetens vektora. Egyes közép-kelet-európai adatok szerint a kutya babesiosisának klinikai esetei gyakoribbak a tavaszi időszakban annak ellenére, hogy a D. reticulatus aktivitásának csúcsa ősszel van. Azért fogtunk e vizsgálatba, hogy kiderítsük: vajon a B. canis-fertőzött kullancsok esetében van-e egyenlőtlen évszakos eloszlás.

Kullancsokat (D. reticulatus) gyűjtöttünk két városi élőhelyen, Budapesten 2014 augusztusa és 2015 júniusa között. Minden kullancsot megmértük, és az áttelelő kifejlett kullancsok átlagmérete (3.7 mm) alapján tekintettünk egy példányt kicsinek vagy nagynak. Ezt DNS kivonás követte, véletlenszerűen kiválasztott havi 23 (hím és nőstény) kullancsból. Az utóbbi mintákat PCR módszerrel és szekvenálással vizsgáltuk B. canis jelenlétére.

A két élőhelyen 852 D. reticulatus adultot gyűjtöttünk, melyeknek 8.23%-a volt PCR pozitív piroplasmákra. Valamennyi ilyen mintában szekvenálással a B. canis canis-t (a továbbiakban B. canis) azonosítottuk. Két 18S genotípus volt jelen: "A" és "B". Az 1-es számú élőhelyen B. canis-fetőzött kullancsot csak tavasszal találtunk (áprilisban és májusban). A kullancsok átlagmérete áprilistól csökkent, ami egybeesett a B. canis megjelenésével. Ezen az élőhelyen mind az öt babesia-hordozó kullancs kicsi volt. A 2-es számú élőhelyen a B. canis-fetőzött kullancsok szignifikánsan gyakoribbak voltak télen és tavasszal, mint ősszel. Ezen az élőhelyen a kullancsok átlagmérete már decembertől csökkent, és ennek a téli-tavaszi időszaknak megfelelően növekvő számú B. canis-fertőzött kullancs jelent meg. A fertőzött kullancsok aránya február végén volt a legmagasabb (43.48%). A téli-tavaszi időszakban 19 kicsi és kilenc nagy babesia-hordozó kullancsot találtunk. Ily módon, mindkét élőhelyet figyelembe véve, szignifikánsan több kis, mint nagy D. reticulatus adult hordozta a B. canis-t. Havi összefüggésben a két B. canis 18S genotípus megjelenése is időbeli eltolódást mutatott: a kevésbé patogén "A" korábbi, a súlyosabb kórképet okozó "B" pedig későbbi dominanciával.

Irodalmi adatokból ismert, hogy azon D. reticulatus példányok, amelyek tavasszal vedlenek adulttá, kisebbek társaiknál. A vizsgálatban B. canis-fertőzöttnek talált kullancsok többsége ilyen újonnan átvedlett adult lehetett, és csak kisebb hányaduk telelt át. Hasonló megfigyelések alapján e jelenség egyik lehetséges oka, hogy a babesia-fertőzött kullancsoknak más a viselkedése.