Szekciók

Az inzulin központi szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában, így az inzulintermelés és -jelpálya sejtszintű vizsgálata, és azok takarmánykiegészítőkkel való befolyásolása nagy jelentőséggel bír. Egérkísérletek során megállapították, hogy a per os felvett butirát mind az inzulin-felszabadulást serkentő inkretin hormonokra (GIP, GLP-1), mind a szövetek inzulinérzékenységére hatást gyakorol. A Tanszék korábbi munkája során igazolták, hogy a butirát csirke esetében is befolyásolja az inkretinek és az inzulin termelődését, habár eltérő irányban, mint egérben. Jelen diákköri munka keretében nyúlban végeztünk összehasonlító vizsgálatokat az inkretin- és inzulinszekrécióra vonatkozóan, továbbá csirkében kerestük a választ arra, hogy milyen hatást gyakorol a butirát a sejtek inzulinérzékenységére.

Vizsgálatainkat pannon fehér nyulakon és Ross-308 fajtájú brojlercsirkéken végeztük. Az állatokat az intenzív növekedés időszakában szondán keresztül bolusban adott nátrium-butirát oldattal naponta egyszer kezeltünk, 0,25 és 1,25 g/ttkg dózisban. Az első kezelést megelőzően és azt követően több alkalommal vért vettünk a nyulaktól, majd meghatároztuk a minták inzulin- és inkretinkoncentrációját. A csirkék esetében mintát vettünk a májból, a subcutan és abdominalis zsírszövetből, valamint a m. gastrocnemius-ból, majd azokból szemikvantitatív Western blot módszerrel határoztuk meg az inzulin jelpálya egyes fehérjéinek expresszióját.

Nyulak esetében a butirátkezelés szignifikánsan növelte a GLP-1, míg csökkentette a GIP plazmakoncentrációját. Csirkében a butirátkezelés szignifikánsan csökkentette az inzulin receptor béta (IR béta) expresszióját a májban és a zsírszövetben, ugyanakkor fokozta a vázizomzatban. A többi célfehérje mennyiségét a butirát elsősorban a májban befolyásolta, a legtöbb esetben itt szignifikáns csökkenést tapasztaltunk.

Eredményeink nyúlban eltérést mutatnak a csirkében kutatócsoportunk által korábban leírtakhoz képest, ahol a butirátkezelés az inzulin és az inkretinek plazmakoncentrációját egyaránt csökkentette. A tapasztalt különbség feltételezhetően az emlősök és a madarak szénhidrát-anyagcseréjének eltéréseivel magyarázható. A butirát a csirkék vázizomzatában fokozta az IR béta expresszióját, a többi szervben azonban a célfehérjék mennyiségének csökkenését váltotta ki, befolyásolva a glükóz szervek közötti eloszlását és serkentve a vázizomzat szénhidrát-anyagcseréjét. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a butirát az inkretintermelésre és az inzulin jelpályára gyakorolt hatásai révén, a szénhidrát-anyagcsere szabályozó molekulájaként új lehetőséget jelenthet a szövetek inzulin-érzékenységének befolyásolásában.