Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
K&H pályázat
Felhívás
Meghívó 2015.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2015. TDK » Szekciók

Szekciók

A Borrelia burgdorferi sensu lato és a Borrelia miyamotoi baktériumok járványtani vizsgálata a gemenci kisemlősökben és kullancsaikban
Krizsán Boglárka VI. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezető: Dr. Földvári Gábor

Absztrakt:

Hazánk számos rágcsáló populációnak ad otthont, melyek a kullancsok fontos gazdaállatai, így szerepet játszanak a kullancsok által terjesztett kórokozók fenntartásában. Korábbi kutatások már bizonyították egyes rágcsálók rezervoár szerepét a Borrelia miyamotoi és Borrelia burgdorferi sensu lato (s.l.) baktériumok esetében. Vizsgálatunk célja az volt, hogy kimutassuk e két kórokozó jelenlétét a gemenci kisemlősökből és kullancsaikból, illetve a vegetációról zászlózott kullancsokból.

A csapdázások során hat rágcsálófaj képviselőit sikerült befogni, ezek a pirók erdeiegér (Apodemus agrarius), sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis), vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus), mezei pocok (Microtus arvalis), törpeegér (Micromys minutus) és házi egér (Mus musculus) voltak. Túlaltatásuk után bőr- és lépmintát vettünk róluk, illetve begyűjtöttük a rajtuk lévő ektoparazitákat. A kullancsok közül az Ixodes ricinus, I. acuminatus, Dermacentor marginatus és Haemaphysalis concinna fajok egyedeit találtuk meg rajtuk. A vegetációról zászlózással történt a kullancsok gyűjtése, köztük az I. ricinus, D. marginatus, D. reticulatus és H. concinna egyedeit sikerült beazonosítani.

Mintáinkból a DNS-kivonást követően PCR (polimeráz láncreakció) vizsgálatot végeztünk. A tesztelt 348 bőrmintánk közül 23 lett pozitív B. burgdorferi s. l.-ra (vöröshátú erdeipocok, pirók és sárganyakú erdeiegér) és egy B. miyamotoi-ra (sárganyakú erdeiegér), míg a tesztelt 177 lépmintából négy lett B. burgdorferi s. l.-pozitív (pirók és sárganyakú erdeiegér), és egy B. miyamotoi-pozitív (sárganyakú erdeiegér). A rágcsálókról gyűjtött 181 tesztelt kullancs közül 12-ben mutattuk ki a B. burgdorferi s. l.-t (D. marginatus, I. ricinus, I. acuminatus), és kettőben a B. miyamotoi-t (I. ricinus), míg a vegetációról zászlózott 162 tesztelt kullancs közül csakis I. ricinus-ban találtunk kórokozókat: nyolcban igazolódott be a B. burgdorferi s. l., és egyben a B. miyamotoi jelenléte. Pozitív mintáinkat a tanszék munkatársai Hollandiában szekvenálták. Ennek eredménye alapján a B. burgdorferi s. l. csoport tagjai közül a B. afzelii és B. lusitaniae fordultak elő az általunk vizsgált mintákban.

Vizsgálatunk során elsőként igazoltuk a B. miyamotoi baktérium jelenlétét egy vadon élő sárganyakú erdeiegér populációban, illetve Magyarországon.



Előadások listája