|
||||
Home
» Archívum
» 2015. TDK
» Szekciók
SzekciókVrabély Fanni Nóra V. évfolyam SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Témavezető: Dr. Cságola Attila A sertés parvovírus egyes típusa (porcine parvovirus 1, PPV1, jelenlegi néven Ungulate tetraparvovirus 1) a sertéstelepeken legjelentősebb kárt okozó kórokozók közé tartozik, és endémiásan a világon mindenhol előfordul. A PPV1 a Parvoviridae családba tartozik, szimpla szálú DNS genommal rendelkező, nem burkos vírus. Ebből következik, hogy a legtöbb fertőtlenítőszerrel szemben rendkívül ellenálló, ami megnehezíti a telepek betegségtől való mentesítését. A vírussal való fertőződésnek általában klinikai tünetei nincsenek, a PPV1 fő kártétele szaporodásbiológiai rendellenességekben nyilvánul meg. Ha vemhes állat fertőződik, akkor a fertőződés időpontjától függően az embriók felszívódása, mumifikálódott magzatok, valamint élő, de gyenge malacok születése következhet be. Vetélés csak ritkán fordul elő. Mivel a fertőzést jelentős gazdasági következményekkel jár, ezért fontos a PPV1 elleni megfelelő, hatékony védekezés. A megfelelő védekezési stratégia kialakításához ismernünk kell az ellenanyag profilt. Kevés adat áll rendelkezésre a PPV1 specifikus ellenanyag szintek alakulásáról fertőzött és vakcinázott állományokban, azok is főleg 1980 körül végzett vizsgálatokból származnak. Munkánk során 4 magyarországi sertéstelepről vett vérmintákból (kocák, 2-150 napos kor közötti malacok) határoztunk meg indirekt immunfluoreszcenciás vizsgálat segítségével a PPV1 specifikus ellenanyag szinteket. Eredményeink szerint a vizsgált állományokban a maternális ellenanyagok általában 1-2 hónapos korban már kiürültek, és a fertőződés következtében kialakuló specifikus immunválasz eredményeként a későbbi korosztályok egyes egyedeiben magas PPV1 specifikus ellenanyag szint mérhető. Az állományok védettség szempontjából heterogének (ami igaz a kocákra is!), és ez kedvez a vírus állományon belüli fennmaradásának, terjedésének. A sertéstelepek nagy részén rutinszerűen alkalmazzák a parvovírus elleni vakcinákat. A legtöbb vakcina felhasználási útmutatójában a kocasüldők javasolt oltási ideje a 6 hónapos kor. Eredményeink arra utalnak, hogy a hatékonyabb védekezéshez szükséges egységes immunstátusz kialakítása érdekében célszerű lenne a PPV1 elleni oltási protokollok átalakítása. Előadások listája |