Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
K&H pályázat
Felhívás
Meghívó 2015.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2015. TDK » Szekciók

Szekciók

Sertés parvovírus 1 specifikus ellenanyag profil vizsgálata sertésállományokban
Vrabély Fanni Nóra V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Cságola Attila

Absztrakt:

A sertés parvovírus egyes típusa (porcine parvovirus 1, PPV1, jelenlegi néven Ungulate tetraparvovirus 1) a sertéstelepeken legjelentősebb kárt okozó kórokozók közé tartozik, és endémiásan a világon mindenhol előfordul. A PPV1 a Parvoviridae családba tartozik, szimpla szálú DNS genommal rendelkező, nem burkos vírus. Ebből következik, hogy a legtöbb fertőtlenítőszerrel szemben rendkívül ellenálló, ami megnehezíti a telepek betegségtől való mentesítését.

A vírussal való fertőződésnek általában klinikai tünetei nincsenek, a PPV1 fő kártétele szaporodásbiológiai rendellenességekben nyilvánul meg. Ha vemhes állat fertőződik, akkor a fertőződés időpontjától függően az embriók felszívódása, mumifikálódott magzatok, valamint élő, de gyenge malacok születése következhet be. Vetélés csak ritkán fordul elő. Mivel a fertőzést jelentős gazdasági következményekkel jár, ezért fontos a PPV1 elleni megfelelő, hatékony védekezés. A megfelelő védekezési stratégia kialakításához ismernünk kell az ellenanyag profilt. Kevés adat áll rendelkezésre a PPV1 specifikus ellenanyag szintek alakulásáról fertőzött és vakcinázott állományokban, azok is főleg 1980 körül végzett vizsgálatokból származnak.

Munkánk során 4 magyarországi sertéstelepről vett vérmintákból (kocák, 2-150 napos kor közötti malacok) határoztunk meg indirekt immunfluoreszcenciás vizsgálat segítségével a PPV1 specifikus ellenanyag szinteket. Eredményeink szerint a vizsgált állományokban a maternális ellenanyagok általában 1-2 hónapos korban már kiürültek, és a fertőződés következtében kialakuló specifikus immunválasz eredményeként a későbbi korosztályok egyes egyedeiben magas PPV1 specifikus ellenanyag szint mérhető. Az állományok védettség szempontjából heterogének (ami igaz a kocákra is!), és ez kedvez a vírus állományon belüli fennmaradásának, terjedésének. A sertéstelepek nagy részén rutinszerűen alkalmazzák a parvovírus elleni vakcinákat. A legtöbb vakcina felhasználási útmutatójában a kocasüldők javasolt oltási ideje a 6 hónapos kor. Eredményeink arra utalnak, hogy a hatékonyabb védekezéshez szükséges egységes immunstátusz kialakítása érdekében célszerű lenne a PPV1 elleni oltási protokollok átalakítása.



Előadások listája