Szekciók

A Pikkelyes hüllő-alakúak (Squamata) rendje a Diapsida (Kettős halántékablakúak) csoportjába tartozik, míg a Teknős-alakúakat (Testudines) régebben az ősibb Anapsida (Halántékablak nélküliek) recens képviselőinek tartották, azonban a legújabb kutatások alapján ők is a Diapsida rokonságba illenek bele. Mindkét renden belül több rendszertani kategória reprezentatív faját vizsgáltuk, azzal a céllal, hogy rámutassunk az esetleges gliaszerkezeti különbségekre. A gyíkok közül: Timon tangitanus (Lacertidae), Pogona vitticeps (Agamidae), Eublepharis macularis (Eublepharidae, a Gekkófélék alrendjéből), Chameleo calypratus (Chameleonidae), a kígyó közül: Epicrates cenchria maurus (Boidae), Python regius (Pythonidae), Pantherophis guttata és P. obsoletus quadrivittatus (Colubridae) míg a Nyakrejtő teknősfajok (Cryptodira): Testudo hermanni (Testudinidae), Trachemys scripta (Emydidae), Mauremys sinensis (Geoemydidae), a Nyakfordító teknősök (Pleurodira): Pelomedusa subrufa (Pelomedusidae). Az állatokat Nembutál oldattal túlaltattuk, majd 4%-os paraformaldehid oldattal transzkardiális perfúziót hajtottunk végre. Koronális agymetszeteken immunperoxidáz reakciót végeztünk a következő asztroglia-markerek kimutatására: GFAP (Glial Fibrillary Acidic Protein), glutamin-szintetáz, vimentin és S-100 protein.

Eredményeink alapján a fő asztroglia típus a radiális ependimoglia, melynek rostrendszerét nem-radiális elemek keresztezik a nagy erek környékén. A pikkelyes hüllők esetében két fő újdonságot találtunk: a) számos agyi területen találtunk asztrocitákat, bár sehol sem dominánsan voltak jelen; b) jelentős mennyiségű GFAP-mentes területet találtunk, az agámák és a kígyófajok agyában, sőt a kaméleonnak szinte az egész agya GFAP-mentesnek bizonyult.

A nagy GFAP-mentes területek előfordulása tekintetében a Squamata agy jobban hasonlít a madarakéhoz, mint a teknősökéhez, annak dacára, hogy a Squamata és a madarak a Diapsida más-más alcsoportját képviselik (Lepidosauria ill. Archosauria). Az emlős- és madáragyban a GFAP-mentes agyi területek rendszerint rendkívül fejlettek és plasztikusak, habár ebben a GFAP szerepe nem tisztázott. Lehetséges, hogy a Squamata GFAP-mentes területei összefüggnek azzal, hogy a hüllők között a Squamata-k komplex viselkedésformákat mutatnak.