Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
K&H pályázat
Felhívás
Meghívó 2015.
» Szekciók
Zsűri
Díjak
Díjazottak
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2015. TDK » Szekciók

Szekciók

A pikkelyes hüllők és a teknősök gliaszerkezetének összehasonlítása a GFAP immunhisztokémiai kimutatása alapján
Lőrincz Dávid Lajos III. évfolyam
SE, Anatómiai-, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet, Ökológia Tanszék
Témavezetők: Dr. Kálmán Mihály, Dr. Csonka Diána

Absztrakt:

A Pikkelyes hüllő-alakúak (Squamata) rendje a Diapsida (Kettős halántékablakúak) csoportjába tartozik, míg a Teknős-alakúakat (Testudines) régebben az ősibb Anapsida (Halántékablak nélküliek) recens képviselőinek tartották, azonban a legújabb kutatások alapján ők is a Diapsida rokonságba illenek bele. Mindkét renden belül több rendszertani kategória reprezentatív faját vizsgáltuk, azzal a céllal, hogy rámutassunk az esetleges gliaszerkezeti különbségekre. A gyíkok közül: Timon tangitanus (Lacertidae), Pogona vitticeps (Agamidae), Eublepharis macularis (Eublepharidae, a Gekkófélék alrendjéből), Chameleo calypratus (Chameleonidae), a kígyó közül: Epicrates cenchria maurus (Boidae), Python regius (Pythonidae), Pantherophis guttata és P. obsoletus quadrivittatus (Colubridae) míg a Nyakrejtő teknősfajok (Cryptodira): Testudo hermanni (Testudinidae), Trachemys scripta (Emydidae), Mauremys sinensis (Geoemydidae), a Nyakfordító teknősök (Pleurodira): Pelomedusa subrufa (Pelomedusidae). Az állatokat Nembutál oldattal túlaltattuk, majd 4%-os paraformaldehid oldattal transzkardiális perfúziót hajtottunk végre. Koronális agymetszeteken immunperoxidáz reakciót végeztünk a következő asztroglia-markerek kimutatására: GFAP (Glial Fibrillary Acidic Protein), glutamin-szintetáz, vimentin és S-100 protein.

Eredményeink alapján a fő asztroglia típus a radiális ependimoglia, melynek rostrendszerét nem-radiális elemek keresztezik a nagy erek környékén. A pikkelyes hüllők esetében két fő újdonságot találtunk: a) számos agyi területen találtunk asztrocitákat, bár sehol sem dominánsan voltak jelen; b) jelentős mennyiségű GFAP-mentes területet találtunk, az agámák és a kígyófajok agyában, sőt a kaméleonnak szinte az egész agya GFAP-mentesnek bizonyult.

A nagy GFAP-mentes területek előfordulása tekintetében a Squamata agy jobban hasonlít a madarakéhoz, mint a teknősökéhez, annak dacára, hogy a Squamata és a madarak a Diapsida más-más alcsoportját képviselik (Lepidosauria ill. Archosauria). Az emlős- és madáragyban a GFAP-mentes agyi területek rendszerint rendkívül fejlettek és plasztikusak, habár ebben a GFAP szerepe nem tisztázott. Lehetséges, hogy a Squamata GFAP-mentes területei összefüggnek azzal, hogy a hüllők között a Squamata-k komplex viselkedésformákat mutatnak.



Előadások listája