Szekciók

A hazánkban élő keleti sün (Erinaceus roumanicus) az urbanizációnak köszönhetően egyre közelebbi kapcsolatba kerül az emberekkel. Mivel a sünök testmérete és életmódja kitűnő feltételeket biztosít számos ektoparazita, elsősorban a kullancsok számára, így vizsgálatunk célja az volt, hogy vizsgáljuk a nemrégiben felfedezett, kullancsok által terjesztett, és visszatérő lázat okozó Borrelia miyamotoi zoonotikus spirochaeták jelenlétét mind az állatok szöveteiben, mind a rajtuk található kullancsokban.

Mivel a keleti sün védett állat, így vizsgálatunkhoz csakis elhullott egyedeket használhattunk.

Sajátos védekezésüknek köszönhetően gyakran esnek áldozatául a közúti forgalomnak, így kísérletünkben nagyrészt gépjárművek által elgázolt és az utakról begyűjtött tetemeket vizsgáltunk. A 23 elütött sünt begyűjtés után felboncoltuk, és az autolízis fokának megfelelően szöveti mintákat vettünk a bőrükből, lépükből, izomból és egyes esetekben a vérükből májukból is (összesen 52 minta), és ezeket vizsgáltuk molekuláris módszerekkel. A mintákból DNS kivonó kittel izoláltuk a DNS-t, majd valós idejű polimeráz láncreakció (qPCR) vizsgálattal igazoltuk a kórokozók jelenlétét. A tetemek közül 9 egyedről több mint 400 kullancsot távolítottunk el. Két faj, az Ixodes ricinus és az Ixodes hexagonus példányait azonosítottuk, amelyek között egyaránt találtunk adultokat, nymphákat és lárvákat is. A határozás után alkalikus hidrolízissel vontuk ki a DNS-t a kullancsokból, majd a szöveti mintákhoz hasonlóan PCR-rel mutattuk ki a Borrelia miyamotoi baktériumok jelenlétét. A 23 vizsgált sünből 17 (74%) bizonyult B. miyamotoi-pozitívnak a qPCR során. Mindkét kullancsfaj egyedei között találtunk fertőzötteket, és PCR-negatív sünökről eltávolított I. ricinus és I. hexagonus példányok is fertőzöttnek bizonyultak. A vizsgált viszonylag kis mintaszám alapján is arra utalnak az eredményeink, hogy a városi keleti sünök jelentős szerepet játszhatnak a nemrég felfedezett kórokozó, a Borrelia miyamotoi járványtani ciklusában.