Szekciók

A Mycoplasma bovis sejtfal nélküli, szarvasmarhákat fertőző kórokozó, mely jelentős gazdasági károkat okoz világszerte, hús- és tejhasznosítású állományokban egyaránt. Jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony vakcina ellene, ezért az antibiotikumos kezelés a védekezés legfontosabb eszköze. A kezelésre alkalmas antibiotikumok között szerepelnek a fluoroquinolonok, melyekkel szemben a széleskörű és nem tudatos használatuk miatt sok esetben rezisztencia alakult ki. A gyors és hatékony kezelés érdekében szükségessé vált egy, a rezisztencia kimutatására alkalmas, gyors módszer kifejlesztése.

Vizsgálatunk célja egy olyan megbízható és olcsó molekuláris biológiai teszt kifejlesztése volt, mely képes a fluoroquinolon rezisztenciával összefüggő pontmutációk, és így a fluoroquinolon rezisztens M. bovis törzsek gyors elkülönítésére.

Az ország különböző területeiről származó kórbonctani és diagnosztikai minták feldolgozását követően 35 M. bovis törzs minimális gátló koncentráció (MIC) értékét határoztuk meg 3 különböző fluoroquinolonnal (danofloxacin, enrofloxacin, marbofloxacin) szemben, mikroleves hígításos módszer segítségével. A fluoroquinolon rezisztenciával összefüggő mutációk azonosítására a 35 hazai izolátum, a referencia törzs (PG45, NCTC 10131), és kilenc mesterségesen fluoroquinolon rezisztensé nevelt törzs teljes genomját hasonlítottuk össze. Az azonosított pontmutációk detektálására real-time PCR alapú és agaróz gél alapú MAMA (Mismatch Amplification Mutation Assay) rendszereket fejlesztettünk ki, majd teszteltük a rendszerek érzékenységét és specifikusságát (szarvasmarhákban előforduló egyéb Mycoplasma fajok bevonásával), valamint vizsgáltuk hatékonyságukat közvetlenül klinikai mintákon is (tüdő, orrtampon).

Az általunk vizsgált 35 törzs közül három esetében mutattunk ki kimagasló MIC értéket (>10 µg/ml). A mutációk azonosítása során a quinolon rezisztenciát meghatározó régió (QRDR) génjein összesen négy, aminosav szinten is megnyilvánuló pontmutációt találtunk, melyek megléte antibiotikum rezisztens fenotípust alakít ki. Ezen pontmutációkra tervezett real-time PCR alapú MAMA rendszerek érzékenysége 102–104 telepformáló egységnek (CCU), míg az agaróz gél alapúaké 103–105 CCU-nak bizonyult. Egyik rendszer sem keresztreagált a vizsgált szarvasmarha eredetű egyéb Mycoplasma fajok örökítőanyagával.

Az általunk fejlesztett MAMA rendszerek lehetővé teszik, hogy a baktérium időigényes és költséges izolálása és klasszikus antibiotikum érzékenységi vizsgálata nélkül elkülöníthessük a rezisztens és az érzékeny M. bovis törzseket, így növelve a gyógykezelés hatékonyságát.