Szekciók

A dinamikus felső légúti szűkületek gyakran kóros légzési hangképzéshez és teljesítmény csökkenéshez vezetnek sport- és hobbilovaknál. Az overground endoszkóp lehetővé tette, hogy a lovak felső légúti funkcionális zavarait (FLFZ) természetes körülmények között is megismerhessük. Minden olyan tényező, ami megemeli a negatív nyomást a felső légutakban – szárra állítás, alsó légúti szűkületek, illetve a halmozottan megjelenő funkcionális zavarok – kifejezett hatással lehetnek annak mechanikájára. Jelen tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet a sport- és hobbilovak FLFZ–ainak összetett természetére, továbbá vizsgálni kívánjuk, hogy a plazma laktát szintjében milyen változások következnek be a felső légúti szűkületek hatására. Vizsgálatainkat teljesítmény csökkenést, illetve kóros hangképzést mutató lovakon végeztük. A felső légutakat és a plazma laktát szintjét nyugalomban és terhelés során vizsgáltuk 19 lóban. A lovak állandó lovasukkal, megszokott tréningjüket végezték. Amikor a kórtörténet, illetve a fizikális vizsgálat alapján felmerült egy szignifikáns alsó légúti szűkület lehetősége, akkor bronchoalveolaris mintát is vettünk a lovakból. Összesen 19 – 4 és 21 év közötti (10,8±4,8) – lovat vizsgáltunk. 8/19 lónál a lágyszájpad felső helyzetváltozását (dorsal displacement of the soft palate - DDSP) láthattuk. A DDSP- t már álló helyzetben is diagnosztizálhattuk 4 esetben. 15/19 lónál bal oldali gégebénulást (left laryngeal hemiplegia - LLHP) figyelhettünk meg, ezek közül 11-nél az LLHP mellett egyéb felső légúti szűkület is megjelent. A garat súlyos fokú összeesését láthattuk 2 lónál munka közben, amely elváltozást előre jelzett az álló helyzetű vizsgálat. 2 esetnél viszont – bár álló helyzetben megfigyelhettük a garatkollapszust – terhelés során teljesen kompenzálódott a folyamat. A plazma laktát szint minden esetben szignifikáns csökkenést mutatott. A szakirodalomnak megfelelően a DDSP és az LLHP bizonyult a leggyakoribb rendellenességnek. Minden DDSP eset gyulladásra vagy légúti szűkületre volt visszavezethető, ami eltér a versenylovaknál tapasztaltaktól, ahol az extinsic eredet a gyakoribb. A nyugalmi vizsgálat az obstrukciós eredetnél bizonyult a legszenzitívebbnek. A DDSP kezelését az oktana alapján kell meghatároznunk, azonban LLHP kezelése független a betegség hátterétől. Az LLHP és a garatkollapszus nem megjósolható az álló helyzetű vizsgálat alapján és a neuromuscularis aktivitás fokozódásának hatására kompenzálódott a kevésbé súlyos eseteknél. A laktát szint csökkenésere magyarázatot adhat a terhelés hatására beinduló klírensz mechanizmus.