Szekciók

Az indirekt vérnyomásmérés mára a kisállatorvoslásban a mindennapi klinikai munka részévé vált. Mivel a különböző vérnyomásmérők és mérési technikák eltérő pontosságúak, az elmúlt néhány évtizedben sok kutatás irányult arra, hogy megtalálják a legmegbízhatóbb, a hétköznapi állatorvosi gyakorlatban is egyszerűen kivitelezhető eljárást. A Belgyógyászati Tanszék Kardiológiai és Nefrológiai Munkacsoportjának korábbi vizsgálatai és a szakirodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy kutyákban a legpontosabb eredményeket HDO (High Definition Oscillometry) mérőműszerrel, a farkon mérve kaphatjuk. Arról azonban eddig kevés tanulmány született, hogy a különböző testhelyzetekben mért vérnyomásértékek mennyire eltérőek.

Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, a farkon mért vérnyomás értékeket mennyire befolyásolja a testhelyzetek változása. Ehhez összesen 35 kutya (27 fajtatiszta és 8 keverék) vérnyomását mértük meg. A kutyák közül 23 volt szuka és 12 kan, testtömegük 3,6 és 70 kg között, életkoruk 6 hónap és 14 év között volt. A mérési körülményeket standardizáltuk: minden mérést HDO módszerrel, a farkon végeztünk, és ugyanazt a protokollt használtuk az összes kutyánál. Három különböző testhelyzetben összehasonlítottuk a szisztolés és diasztolés vérnyomásértékeket, az artériás középnyomást és a pulzust. A pozíciók sorrendjét véletlenszerűen választottuk meg mindegyik egyednél, és minden testhelyzetben legalább három mérés eredményét átlagoltuk, így összesen körülbelül 450 mérést végeztünk. A mérési eredményeket párosított T-próbával (p<0,05 tekintettük szignifikánsnak) és Bland-Altman analízissel hasonlítottuk össze.

Az állatok farkán mért szisztolés, diasztolés és artériás középnyomás alig változott a különféle testhelyzetekben. Pl. a szisztolés artériás vérnyomás állva 137+/-25 Hgmm, oldalt fekve 135+/-22 Hgmm, míg hason fekve 13+/-23 Hgmm volt. Bár a csoportok között egyik vérnyomásértékben sem találtunk szignifikáns különbséget, egyazon kutya szisztolés vérnyomása pl. álló helyzetben átlagosan 1,7+/-13,8 Hgmm-el különbözött az oldalt fekvő helyzetben mérttől. Ez a különbség azonban éppen megfelel az azonos testhelyzetben megismételt vizsgálatoknál publikált napon belüli változékonysággal.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a testhelyzet nem befolyásolja klinikai szempontból jelentősen a kutyák farkán mért vérnyomás értékeit. Mivel a kutyák általában más és más testhelyzetet preferáltak, minden egyednél a neki legmegnyugtatóbb pozícióban kell a vérnyomásmérést végrehajtani. Bár ugyanazon egyednél érdemes mindig ugyanebben a testhelyzetben elvégezni a későbbi vizsgálatokat, a testhelyzetek közötti eltérések nem befolyásolják az egyedek közötti összehasonlítást.