Szekciók

A zaj az emberi környezetben általánosan jelen levő stresszor, így a laborállatoknál is fontos tényezőként szerepel, eredményeként például élettani mutatókban megnyilvánuló stressz léphet fel. A zajhoz, hirtelen fellépő váratlan hanghatásokhoz (pl. mennydörgés) való hozzászoktatásnak így nagy jelentősége lehet a tudományos kutatásban. Kutatásunkban ennek megvalósíthatóságát vizsgáltuk patkányok esetében. A kísérletben 12, ChR (W1) típusú, Barrier Raised SPF, hím patkányt használtunk föl.

Az állatokat két csoportra osztottuk, azokat külön helyiségekben helyeztük el. Az egyik csoportnak 12 napon át, napi 12 órában egy zajkeveréket játszottunk le max. 70 dB hangnyomásszintten (Zajkezelt csoport, Z), míg a másik csoport csendes helyiségben volt elhelyezve (Kontrol, K). Három porondteszt sorozatot végeztünk, az első alkalommal csendben az alapviselkedési elemeket vizsgáltuk (A), majd pedig kétszer a zajokat hangosabban (80-90 dB) lejátszva (Z1, Z2) rögzítettük a reakciókat. Ezt követően túlaltatásban szívpunkción keresztül vért vettünk, a vérmintákat kortikoszteron mérésre, egyes szerveket és szöveteket kórszövettani vizsgálatra küldtünk. A boncolás során lemértük a herék, a lép, a mellékvesék és a thymus súlyát. A két csoport súlyában, a mért szervek tömegében és a kortikoszteron szintben nem találtunk szignifikáns különbséget. A kórszövettani vizsgálat nem mutatott ki stresszre utaló elváltozást. A zajos porondtesztek során a zajkezelt csoport szignifikánsan kevesebb időt töltött gubbasztással, és szignifikánsan többet szaglászva ágaskodással illetve szaglászva járással. Az alapviselkedéshez képest mindkét zajos porondteszt során csökkent a központ átszelése, s nőtt az ágaskodással töltött idő, de csak a Z2-ben szignifikáns mértékben. A Z1 porondteszt során szignifikánsan több időt töltöttek egyhelyben szaglászva. A Z2 során viszont a futással töltött idő nőtt meg szignifikánsan. Az állatok mindkét zajos porondteszt során szignifikánsan több időt töltöttek gubbasztással és kevesebbet szaglászva ágaskodással illetve szaglászva járással. Mivel a súlyban, szervekben, kortikoszteron szintben nem találtunk különbséget, elmondhatjuk, hogy a zajhoz szoktatás nem okozott komoly stresszt az állatoknak. Emellett kijelenthetjük, hogy a zajkezelt csoport kevesebbet gubbasztott, többet szaglászott (mozgásban vagy ágaskodva) – vagyis aktívabb volt a porondon. A zaj pedig mindkét csoport esetén jelentősen befolyásolta a viselkedést. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a zajhoz való hozzászoktatásnak helye lehet más, standard körülményeket biztosítani kívánó, kísérleti állatfajként patkányokat felhasználó kutatás során.