Szekciók

Az őz tüdőférgességét először Stroh és Schmid (1938) írta le. Magyarországon eddig nem is tanulmányozták ezt a fajt, de világszerte sem foglalkoztak túl sokan vele, emiatt fejlődéséről és kórtani jelentőségéről alig vannak adatok. Az őz tüdőférge a juhok és kecskék gócos tüdőférgességét okozó féreggel rokon, de a kutya és a macska tüdőférgeinek sem túl távoli rokona, emiatt állatorvosi szempontból érdekes lehet e féreg tanulmányozása.

Vizsgálatom során elejtett őzek tüdejét használtam fel, melyeket kis darabokra szedtem és kipreparáltam belőlük a férgeket. A néhány milliméteres, törékeny V. capreoli példányokat csak darabokban tudtam kiszedni a tüdő állományából. Faji identifikálására a hímek farki végét használtam. Sztereo-mikroszkóppal 15 példányt preparáltam ki 27 állat tüdejéből. Megállapítottam, hogy az általam kipreparált férgek azonosíthatók a V. capreoli fajról közölt leírásokkal, és az általam vizsgált tüdőkben más fajú férgek nincsenek. Ezzel a módszerrel nem tudtam kimutatni minden tüdő fertőzöttségét, hiszen a férget látszólag nem tartalmazó tüdődarabokból néha a Baermann-féle lárvaizolálás lárvákat mutatott ki. Vizsgáltam a lárvák morfológiáját is, hogy felismerjem azokat az őz bélsarában is.

30 db hullatékot (bélsarat) gyűjtöttem -mely bizonyosan őzből származott- a lárvák kimutatása céljából. Ezek közül 5 tartalmazott V. capreoli lárvát. Eredményeim nem feltétlenül tükrözik az őzek fertőzöttségének valódi mértékét, annál jóval magasabb lehet, hiszen a talajon hosszú ideig heverő bélsárbogyókból a lárvák eltávozhatnak.

A bélsárból izolált lárvákkal Biomphalaria glabrata vízicsigákat fertőztem, mely nem tartozik az őz tüdőférgének szokványos köztigazdái közé, de korábbi kísérletekben nagyon fogékonynak találták más, hasonló tüdőférgek lárváira is. A V. capreoli lárváit e csiga talpának szöveteiben tudtam nevelni, azok harmadik vedlési stádiumáig. E lárvákat morfológiailag vizsgáltam és csigatalp- szövettani metszetet elemeztem.

Fertőzöttnek bizonyult területekről csigákat gyűjtöttem, melyek a szakirodalom alapján köztigazdái a V. capreoli féregnek. 234 db Helicella, Zebrina, Monacha, Cepaea és Helix rendbe tartozó csiga izomzatának átvizsgálása során nem találtam bennük tüdőféreg lárvákat. Feltételezhető, hogy a csigákban nagyon ritkán fordulnak elő tüdőféreg lárvák, és az sem kizárt, hogy az általam vizsgált fajoknál jóval kisebb, néhány milliméteres csigákban vannak az őz tüdőférgei, amiket az észrevétlenül lelegelhet.