Szekciók

Az őshonos cigája Kis-Ázsiából származó, önálló régi hosszúfarkú juhfajta. Az 1700-as évek környékén került Magyarországra. A magyar hagyományok megőrzése szempontjából fontosnak tartjuk ennek a fajtának a fenntartását még alacsonyabb termelési mutatói mellett is. Ebből is látszik, hogy a nagyobb genetikai változatosság fenntartása létfontosságú a régi háziállatok fajtamegőrzésénél. Az őshonos cigája fajta genetikai hátterét elsőként vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a génbankban található szekvenciákkal a mitokondriális DNS alapján.

Vizsgálatunk célja a mitokondriális DNS szekvencia adatok elemzése, hogy jobban megismerhessük az őshonos cigája anyai vonalait. A kapott eredményeinkkel szeretnénk elősegíteni a magyar juhtenyésztők munkáját, hogy megvalósíthassák a családon belüli szelekciót.

A Magyar Juh-és Kecsketenyésztő Szövetségtől kaptuk a cigája fajta törzskönyvét, ezeket az adatokat dolgoztuk fel először. A pedigré elemzése során kiválasztottuk az ősi anyai családokat, és ezeken végeztük el a szekvencia elemzéseket. A törzskönyv alapján választott ősi családok két-két képviselőjétől (emellett még 2 másik változattól, összesen 81 egyedtől) vettünk vérmintát 2014 nyarán.

A vérmintákból DNS-t tisztítottunk, PCR reakcióval felszaporítottuk a kívánt szakaszokat, majd szekvenálást végeztünk. A mitokondriális DNS kontroll régió szakasza 98 helyen mutatott nukleotid eltérést. A 81 mintaállat között 65 haplotípust tudtunk elkülöníteni, ez a fajta nagy genetikai változatosságát igazolja. Mivel az egyedek közötti eltérések csak pár nukleotidra korlátozódtak, a cigája fajta anyai háttere egységesnek tűnik. A genetikai vizsgálatok megerősítették a családok/nyájak törzskönyv alapján ismert származási helyét. A vizsgált egyedek 94 %-a a juhok B haplocsoportjába tartozott (42 esetben teljes egyezést mutatott a génbanki referencia szekvenciával DQ852175.1). Ez az eredmény a magyarországi cigájának az európai juhokkal számottevően közös anyai hátterét igazolja.

Az anyai oldal fokozottabb előtérbe állítását az is indokolja, hogy a nőivar nagyobb arányban van jelen, mint a hímivar, ill. hosszabb ideig marad tenyésztésben. Ezáltal nagyobb mértékben lehetnek a genetikai sokszínűség megvalósításának és fenntartásának letéteményesei. Úgy véljük, ezek az eredmények hozzájárulhatnak az őshonos magyar cigája fajtafenntartásához.