Szekciók

A citokróm P450 (CYP450) enzimek számos endogén és exogén vegyület metabolizmusát katalizálják. A CYP1, CYP2 és CYP3 családba tartozó enzimek elsősorban a gyógyszerek és egyéb xenobiotikumok átalakításában vesznek részt. A CYP450 enzimek aktivitásában bekövetkező bármilyen változás befolyásolja a gyógyszermetabolitok keletkezésének mértékét a szervezetben. Ezek a hem tartalmú, endoplazmatikus retikulumhoz kötött enzimek megtalálhatók valamennyi élőlényben, azonban mennyiségük és aktivitásuk jelentős faji különbségeket mutat. A májsejt-tenyészetek kitűnő lehetőséget biztosítanak ezen enzimek működésének tanulmányozására, mivel legnagyobb mennyiségben a májszövetben fordulnak elő. Fontos azonban, hogy az in vitro tesztek eredményei összevethetőek legyenek az élő szervezetben tapasztalt értékekkel.

Vizsgálataink célja, a CYP450 aktivitás meghatározása serkentő- és gátlószerek alkalmazása mellett nyúlban, az in vivo és in vitro körülmények esetén kapott enzimaktivitás értékek összehasonlítása.

A serkentő hatást fenobarbitál, a gátló hatást ketokonazol, valamint alfa-naftoflavon alkalmazásával modelleztük. Vizsgálatunkban 12 új-zélandi fehér nyulat 3 csoportra osztottunk; kezeletlen kontroll, három napon át 80 mg/ttkg fenobarbitált és 40 mg/ttkg ketokonazolt kapó csoportokra. A CYP450 enzimaktivitások meghatározásához valamennyi egyed májából mikroszóma frakciót izoláltunk. Az in vitro kísérleti elrendezésben házinyúlból nyert primer májsejt-tenyészeteket kezeltünk 500 µM fenobarbitállal, 25 µM ketokonazollal és 50 µM alfa-naftoflavonnal, két órán át. A CYP1A1, CYP1A2 és CYP3A6 izoenzimek aktivitását a kemilumineszcencia módszerével mértük.

A fenobarbitál hatására mind in vivo mind in vitro szignifikánsan megemelkedett valamennyi vizsgált izoenzim aktivitása. A ketokonazol in vitro alkalmazva jelentősen gátolta a CYP1A1 és a CYP3A6 izoenzimeket, ez a hatás a CYP3A6 izoenzim esetén in vivo is megegyező volt, azonban a CYP1A1 aktivitását in vivo megemelte.

Eredményeink alapján, a kialakított in vitro modellrendszerben a serkentő hatást az in vivo körülményekkel megegyező módon tudjuk vizsgálni. Kísérletünk alapján egyik fontos megállapítás, hogy a gátló hatás a különböző izoenzimek esetén más módon érvényesült in vitro és in vivo. Ennek egyik lehetséges magyarázata, a ketokonazol kiváltotta sztérikus gátlás.