Szekciók

Az újszülött malacok csecsbimbóelhalása a születés utáni 8–12. órában kezdődik. Rendszerint a mellkasi, első két pár csecsbimbón jelentkezik, de a negyedik, ötödik csecsbimbópáron is előfordul. A kezdeti elváltozás enyhe kipirosodásban vagy a csecsbimbó hegye és a csecsbimbó alapja közötti rész sárgás elszíneződésében, sápadtságban jelentkezik. Ezt gyors elhalás követi, amely a 2–4. napon barnás, fekete pörkben jelentkezik. Az elhalt rész a 8–9. napon lelökődik, az elhalás súlyosságától függően a csecsbimbó megrövidül és egy gyógyuló felület látható. Az így kialakult patoanatómiai elváltozás – amennyiben az ilyen nőivarú állatok tenyésztésbe kerülnek – rövidebb csecsbimbót, hegyes csecsbimbót, csecsbimbó-záróizom elégtelenséget, nem működő, „vak” csecsbimbót eredményez. Egy-egy állományban akár 20–80 százalékos gyakorisággal is előfordulhat, ami komoly gazdasági veszteséget okoz a megfelelő minőségű tenyész-kocasüldő előállításban.

Irodalmi adatok alapján a csecsbimbóelhalást előidéző következő kockázati tényezőkre lehet találni utalást: a padozat szopás közben sérülést okozó durva felülete, az almozás hiánya, a fűtött betonpadozat, a kis almok és a csecsbimbóduzzanatot okozó endogén vagy exogén eredetű ösztrogénhatás. Az endogén ösztrogénhatást a kocákban a fialáskor megemelkedett ösztrogénnel hozzák összefüggésbe, ami a fialás szinkronizálásakor még kifejezettebb, míg az exogén ösztrogénhatásért a kocák takarmányában lévő zearalenont (F2 toxin) teszik felelőssé.

Vizsgálatunk eredményei az alábbiakban összegezhetők: 1. az újszülött malacok csecsbimbóelhalása minden padozat típusnál, de nem egyforma arányban fordul elő; 2. hím- és nőivarú malacokon egyformán gyakori (nincs statisztikai különbség); 3. nincs fajta-prediszpozíció (nincs statisztikai különbség) ; 4. a kocák fialásszinkronizálásának nincs szerepe az előidézésében (nincs statisztikai különbség) ; 5. vizsgálatunkban a zearalenon szerepe kizárható volt; 6. az alomnagyság nem befolyásolja (nincs statisztikai különbség); 7. a gyakoribb előfordulás súlyosabb – a negyedik, ötödik csecsbimbópárra is kiterjedő – formában jelentkezik; 8. az újszülött malacok csecsbimbóelhalásában a padozat játssza a meghatározó szerepet; 9. a születést követő 2–3 napban a padozatra kíméletes mennyiségben szórt ún. malacszárító por számottevő mértékben képes csökkenteni az előfordulását, esetünkben 49 százalékról 8 százalékra.

Az elváltozásokat szövettani vizsgálatokkal is tanulmányoztuk.