Szekciók

A Nyugat-Nílusi vírus (WNV) Flavivírusok törzsébe, Flaviviridae családjába tartozó zoonotikus RNS vírus, amely emberekben, madarakban, lovakban idéz elő idegrendszeri megbetegedéseket. Európában szórványosan előforduló kórokozó az egész világon elterjedt. Jelen vírus arbovírus, terjesztésében leginkább a Culex nemzetségbe tartozó szúnyog vektorok játszanak szerepet. Filogenetikai tanulmányok alapján a Nyugat Nílusi vírusnak két fő genetikai vonalát különböztethetjük meg. Jelen dolgozat keretein belül szereplő országok közül Magyarországon a 2-es, Franciaországban és Spanyolországban az 1-es genetikai vonal okozza a lovak megbetegedését.

Tanulmányunk célja összefoglalni 2007 és 2014 között Magyarországon előfordult Nyugat-Nílusi vírus által okozott megbetegedések részleteit lovakban. Nemzetközi összefogásban a National Veterinary School of Lyon és a Facultad de Veterinaria Universidad de Córdoba egyetemekkel összehasonlító elemzést készítettünk. Részletesen összegyűjtöttük a fellépő klinikai tüneteket, kezelési protokollokat, a megbetegedések végkimeneteleit Magyarországon, Franciaországban és Spanyolországban. A Nyugat-Nílusi vírus okozta megbetegedéseket a szezonalitás, a heveny idegrendszeri tünetek és a vírus ellen termelt IgM ellenanyagok jelenlétének kimutatására szolgáló szerológiai ELISA tesztekkel bizonyítottuk.

Összesen 34 magyar, 39 francia és 84 spanyol ló adatait rögzítettük. Az elhullási arány közel azonos volt mindhárom ország esetében (24-33%). Magyarországon a vírus legnagyobb valószínűséggel 5-10 év közötti lovakat érinti, míg a többi országban kiemelten veszélyeztetett korcsoportot nem állapítottunk meg. A lovak nemét illetően nem volt jelentős eltérés a különböző genetikai vonalak között. Mindhárom országban az ataxia volt a vezető idegrendszeri tünet (58-97%). Magyarországi adatok tekintetében a mellső végtagon súlyosabb tüneteket mutató lovak nagyobb valószínűséggel nem élték túl a vírus által okozott megbetegedést. Magyarországon a vizsgált lovak több mint 17%-ánál tapasztaltunk visszamaradott tüneteket.

Az eredmények tekintetében elmondható, hogy az 1-es és a 2-es genetikai vonal által okozott megbetegedések nagyban hasonlítanak, azonban a klinikai tünetek és egyéb jellemzők az egyes genetikai vonalak esetében bizonyos mértékben eltérhetnek. Tanulmányunkkal a gyakorló állatorvosok figyelmét kívánjuk felhívni a 2-es genetikai vonalnak a nemzetközi szakirodalomban foglaltaktól való eltérésére, a hazai esetek nagyobb biztonsággal történő megállapításának céljából.