Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
Felhívás
Meghívó 2016.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2016. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Magyarországról származó baromfikból izolált Mycoplasma synoviae törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata
Nilsson Kristin Maria V. évfolyam
MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet, Zoonótikus Bakteriológia és Mycoplasmatológia
Témavezetők: Dr. Gyuranecz Miklós, Dr. Kreizinger Zsuzsa

Absztrakt:

A Mycoplasma synoviae által előidézett kórképek közé tartoznak az exudatív jellegű tendinitis, fertőző synovitis, légzőszervi megbetegedések és a tojáshéj elváltozása (ún. eggshell apex abnormality, EAA). A kórokozó csirkékben és pulykákban egyaránt előfordul, horizontális és vertikális utakon is terjed. A M. synoviae széleskörű elterjedtsége, tág gazdaspektruma és egyre gyakoribb előfordulása miatt gazdasági és kutatási szempontból is kiemelt szereppel bír. A M. synoviae által okozott fertőzések megfékezésének három fő formája a mentesítést követő megelőzés, vakcinázás vagy a gyógyszeres kezelés. A gazdasági károk mérséklésére antibiotikum terápia alkalmazható, de a kezelés hatékonysága érdekében a kórokozó törzsek antibiotikum érzékenységének meghatározása elengedhetetlen lenne.

Összesen 20 darab, Magyarországról származó csirke és pulyka mintából kitenyésztett M. synoviae törzs antibiotikum érzékenységét határoztuk meg. A törzseket mikroleves hígítási módszerrel vizsgáltuk, a baktériumok növekedését gátló minimum koncentráció (MIC) értékeket 14 nap után olvastuk le. MIC50 érték alatt azt a legalacsonyabb antibiotikum koncentrációt értjük, mely a törzsek 50%-nak növekedését gátolta. A vizsgálatok során az alábbi antibiotikumokat teszteltük: enrofloxacin, difloxacin, doxicklin, oxitetraciklin, klórtetraciklin, tilvalozin, tilmikozin, tilozin, tiamulin, valnemulin, florfenikol, neomicin, spektinomicin és linkomicin. A linkomicint és spektinomicint kombinációban is alkalmaztuk (1:2 arányban).

A fluorokinolonok közé tartozó enrofloxacin 2,5 μg/ml, a difloxacin pedig 5 μg/ml MIC50 értéket mutatott. Az aminoglikozid spektinomicin MIC50 értéke 2 μg/ml volt, míg a neomicin a vizsgált koncentrációkban nem gátolta a törzsek 50%-nak növekedését (MIC50 64< μg/ml). A linkózamid linkomicin 1 μg/ml MIC50 értéket mutatott, viszont spektinomicinnel kombinációban ennél magasabb értéket kaptunk (2 μg/ml). A tetraciklinek közül a doxiciklinnél 0,156 μg/ml, az oxitetraciklinnél 1 μg/ml, míg a klórtetraciklin esetében 4 μg/ml MIC50 értéket figyeltünk meg. A fenikolok közé tartozó florfenikol MIC50 értéke 8 μg/ml volt. Mindhárom vizsgált makrolid (tilvalozin, tilozin, tilmikozin) alacsony MIC50 értéket (<0,25 μg/ml) mutatott. A pleuromutilinok közül a valnemulin <0,039 μg/ml, míg a tiamulin 0,156 μg/ml MIC50 értékeket adott.

A vizsgálataink alapján leghatékonyabbnak a tetraciklinek, makrolidok és a pleuromutilinok a M. synoviae törzsekkel szemben. Eredményeink bizonyítják, hogy a legtöbb antibiotikummal szemben terjed a kórokozók ellenálló képessége, ami kiemeli az antibiotikum érzékenység meghatározásán alapuló, felelős antibiotikum használat fontosságát.



Előadások listája