Szekciók

Számos stresszérzékeny házityúkfajtában a zajhatás okozta pánik komoly veszteségeket okozhat. Jelen kísérletben arra kerestük a választ, hogy a zajjal vagy zenével történő „előkezelés” csökkenti-e a későbbi zajhatás okozta stresszt. Vizsgáltuk a napi 10 órán át zajnak ill. zenének kitett fiatal Ross hústípusú csibék viselkedését és stresszre adott reakcióit, vajon a fiatal állatok zajjal vagy zenével való kondicionálása későbbi életkorban pozitív hatással lehet-e a stresszérzékenységre. Ötven naposcsibét három csoportra osztottuk, az I. csoport zajválogatást, a II. csoport klasszikus zenét hallgatott, a III. kontrollcsoport pedig semmilyen hanghatásnak nem volt kitéve. A maximális zajszint 70 dB volt. Porondtesztet végeztünk, amely során 5 percig figyeltük a csirkék viselkedését és videófölvételt készítettünk. A tonikus immobilitás tesztet is elvégeztük. A kísérlet zárásakor kortikoszteronszint méréséhez vért vettünk, majd eutanázia után kórbonctani és -szövettani vizsgálatot végeztünk; megtörtént az ivarmeghatározásra és vizsgáltuk a csontnövekedési aszimmetriát. A súlygyarapodásban és az immobilitás eredményeiben nem találtunk szignifikáns különbséget. A kórszövettani vizsgálat negatív lett. Tehát a zajhoz/zenéhez szoktatás 3 hét alatt nem okoz klinikai stresszt. Szignifikáns eltérést a csoportok között az aszimmetria mértékében és a kortikoszteron vérszintjében találtunk, melyek viszont ellentmondanak egymásnak. Az aszimmetria a kontrollban volt nagyobb, ami növekedés alatti stresszt jelent, de a záró napi kortikoszteronérték e csoportban a legkisebb. Zajprovokációkor a kontrollcsoport csirkéi minden esetben többet álltak és csipogtak, mint a zajt ill. zenét hallgató csoportokéi. Az evés gyakorisága az első zajos porondteszt alatt alacsonyabb volt, mint előtte az alapviselkedéskor, de utána újra nőni kezdett minden csoportban. A csipogás - egy hirtelen ugrással az első zajos porondteszt után - hétről hétre csökkent minden csoportban. A tátogás ("elveszettség" jele) gyakoriságát a zaj megjelenése a porondon megnövelte, minden csoportban hasonlóan. Az alapviselkedés fölvételekor nem volt fejrázás egyik csoportban sem, de később a gyakorisága minden csoportban egyre nőtt. Összességében kimondható, hogy nincs különbség a zenei és a zajos kezelés között, a házityúk számára a zene is csak zaj, de a fiatal kori zajos előkezelés-szoktatás hasznos lehet.