Szekciók

A magyar szürke szarvasmarha fajta hazánk törvénnyel védett nemzeti kincse. Bodó Imre professzor vezetésével évtizedeken át a megőrző szelekció tenyésztési módszereivel tartották fenn őshonos fajtánk küllemi és genetikai sokszínűségét.

Az állomány megsokasodott, megfiatalodott tenyésztői ma máshogy gondolnak a fajtára, mint azelőtt. Az árutermelést fontos, a fenntartható gazdálkodáshoz elengedhetetlen eszköznek tartják. Ez a két eltérő nézőpont, illetve tenyészcél, a fajta küllemének, termelési jellemzőinek és a háttérben természetesen genetikai jellemzőinek megváltozásához vezethet.

Vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy a magyar szürke szarvasmarha testméretei változtak-e az elmúlt években, és az esetleges változásokban mutatkozik-e valamilyen tendencia.

Munkám során a 2001-ben megmért gulyákon ismételtem meg a VATEM-méréseket. Összesen négy tenyészetben 1009 tehén testméreteit határoztam meg, a 2001-es módszerrel megegyező módon.

Eredményeimet Ratkóczy és Maróti-Agóts 2001-es adataival hasonlítottuk össze.

A testméretek szórása általánosságban csökkent. Például a sarródi tehenek esetében a 2001-ben mért mellkasmélység szórása SD=4,83 volt, a 2015-ben megismételt mérés során ez az érték 3,41-re csökkent.

A változást mutató testméretek, az esetek túlnyomó részében nőttek.

A kimutatható növekedés miatt az árutermelő tenyésztőknek a megfelelő szelekcióval esélyük nyílik az állatok testméreteinek, ezáltal pedig a megtermelhető hús mennyiségének növelésére. Azonban mivel a bekövetkezett növekedés több helyen elmarad a szignifikánstól, a génmegőrzést támogatóknak sem kell egy jelentős fenotípusos változással szembesülniük.

A jövőben talán mindkét tenyészcél kitűzésére lehetőség van, de a tenyésztőkön múlik, hogy melyik úton indítják el tenyészetüket. Viszont csak a testméretek folyamatos monitorozása biztosít lehetőséget a folyamatok ellenőrzésére.

Dolgozatom további eredményeként említhető a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének 2016-os bikakatalógusának elkészítéséhez kapcsolódva az évjárati tenyészbikák és a teljes hortobágyi bikagulya VATEM-mérése. Ezzel és az ismétlődő mérésekkel lehetővé válik a fajta növekedési erélyének meghatározása. Valamint a méréseim közben felmerült és kialakított, és a VATEM2 programban már bevezetett, a mérőkép elkészítésének körülményeit értékelő ”mérési megbízhatósági százalék”. Továbbá, munkám során az MSzTE most folyó genetikai vizsgálatainál a mintakijelölést segítettem a mért adatok alapján a szélsőértéket képviselő testméretű egyedek kiválasztásával.