Szekciók

Egyre több kutatás foglalkozik a védelemre szoruló állatfajok, köztük a védett madarak vizsgálatával. Az éghajlati változások és emberi

tényezők hatására egyes populációk élettere megváltozik és a madárfajok vándorlásával kontakt-zónáknak nevezett területek jönnek létre. Ölyvek közti hibridizációról a természetben Magyarországon is több esetben beszámoltak, mivel - a Hubbs-elv alapján - ha az egyik szülőfaj egyedeiből sok, míg a másikból kevés van egy adott területen, párba állnak a hozzájuk genetikailag közel álló fajjal.

Kutatásaink megkezdését egy küllem alapján hibrid ölyv faji besorolásának kérdése indította, amely morfológiai jegyei alapján egerész- és pusztai ölyv hibridjének valószínűsíthető. Célunk - a hazai ölyvpopuláció genetikai varianciájának felmérése mellett - ennek a feltételezésnek genetikai módszerekkel történő alátámasztása.

Vizsgálatainkhoz összesen 30 vér- illetve tollmintát gyűjtöttünk a Hortobágyi Madárkórház sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe tartozó madaraiból: 1 hibrid ölyv, 21 egerészölyv, 1 pusztai ölyv, 1 karvaly, 1 barna rétihéja, 1 kis héja, 1 vörös vércse, 1 kék vércse, 1 kabasólyom és 1 fakókeselyű. A fajonkénti eltérések (pontmutációk) megállapításához a mitokondriális DNS-ben kódolt citokróm-oxidáz 1 (CO1) enzim génjét vizsgáltuk. A madarak genetikai varianciáját hat autoszómás mikroszatellita (STR) marker alapján mértük fel.

A mitokondriális CO1 gén szekvencia-analízisével kapott eredményeinket egymással és génbanki referencia adatokkal is összevetettük, feltérképezve ez alapján a faji besorolás lehetőségét. Mikroszatellita vizsgálataink során teszteltük az egyes fajokban előforduló allélméretek mintázatbeli különbségét és megkezdtük a Magyarországon előforduló ölyvek populációgenetikai felmérését. Kutatásaink mindemellett elindították ezen madarak DNS-alapú egyedi azonosítását, melynek jelentősége többek között a génmegőrzésben, tiltott kereskedelemben és származásellenőrzésben rejlik.