Szekciók

Napjainkban a xilit használata egyre szélesebb körben elterjedt. Ez az édesítőszerként használt anyag az emberi egészségre ártalmatlan, ugyanakkor a kutyák szervezetében káros metabolikus folyamatokat indukál. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk, hogy macskák esetében is jelentkezik-e heveny májkárosodás, illetve súlyos hipoglikémia.

Kutatásunkba hat egészséges macskát vontunk be, melyeket a vizsgálatot megelőző 8 órában koplaltattunk. Az állatokatklinikai alapértékei, azaz a hőmérséklet, szívfrekvencia, légzésszám egyaránt fiziológiásnak bizonyultak a mérések teljes hossza alatt. Vizsgálatunk egyik tényezője a vércukorszint-ingadozások nyomon követése volt xilit felvételét követően. Ahhoz, hogy az esetleges változásokat minden egyedben megfelelően ítélhessük meg, még a xilit beadása előtt az állatok vércukorszintjét megmértük. Továbbá a vérkép és számos biokémiai paraméter változását is nyomon követtük, így a plazma összefehérje, albumin, ALT, GGT, ALKP, GLDH, epesav, karbamid, kreatinin, foszfor, nátrium és a kálium szinteket. A kontroll vérminták levétele után került sor a kutyák számára már toxikus, 100 mg/kg dózisú, vízben oldott xilit szájon át történő beadására fecskendő segítségével. A beadást követően semmilyen kóros tünetet nem tapasztaltunk, sem hányás, sem hasmenés nem fordult elő. Emellett a beadást követő minden 10., 20., 30., 40., 50. és 60. percben, majd óránként egészen 6 órán át mértük és feljegyeztük minden macska vércukorszintjét. Emellett a v. jugularisból 6 és 24 óra elteltével is vért vettünk a biokémiai paraméterek meghatározásához.

A vizsgálatot a nagyobb, 500 mg/kg dózisú xilit beadásával is elvégeztük 3 nap múlva, majd újabb 3 nap, ún. „washout” periódus után a legnagyobb, 1000 mg/kg dózisú xilit beadása következett. Ez esetben sem észleltünk semmilyen kóros elváltozást a vérképben vagy a macskák klinikai státuszában.

Eredményül azt kaptuk, hogy a vércukorszintek minden beadott dózis esetében a fiziológiás határokon belül maradtak, nem tapasztaltunk szignifikáns csökkenést egyik macska esetében sem (p<0,05, ANOVA). A 100 mg/kg-os dózis esetében a vércukorszint átlagértékei 3,83 és 5,08 mmol/l között változtak. Az 500 mg/kg beadása után átlagosan 3,74 és 5,57 mmol/l közötti vércukorszinteket mértünk. A legnagyobb dózis sem okozott kimutatható változást, ott 4,07 és 6,67 mmol/l között mozogtak az átlagértékek. A biokémiai paraméterekkel valamint a vérképpel kapcsolatos eredményeket kiértékelve is azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált értékek minden állat esetében a macskákra vonatkozó referenciatartományon belül ingadoztak.

Vizsgálatunkkal tehát megállapítottuk, hogy a szájon át beadott xilit macskákra nézve rövidtávon még nagy dózisban sem toxikus.