Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
Felhívás
Meghívó 2016.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2016. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

A célzott matriptáz szabályozás lehetőségei bélbetegségek kezelésében
Mcmanus Seamus V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Pásztiné Dr. Gere Erzsébet

Absztrakt:

A matriptáz egy kettes típusú transzmembrán szerin proteáz, amely nagy mennyiségben található meg a vékonybél területén. Számos bélrendszeri betegségben a bélhámréteg barrier funkciója gyengül, mégis a legtöbb kezelés célpontja a patogén eltávolítása, és sokkal kevesebb hangsúlyt kap a bélhámsejt réteg erősítése, az élettani epiteliális barrier funkció helyreállítása.

A vizsgálatunk célja annak a hatásmódnak a megértése volt, ahogy ez a transzmembrán szerin proteáz befolyásolni képes a bélhámréteg integritását. A sertés eredetű IPEC-J2 sejtek kezelése egyrészt szelektív matriptáz inhibitorral (MI-432) 10, 25 és 50 μM koncentrációban, vagy szfingozin-1-foszfát (S1P) matriptáz aktivátorral történt 200 ng/ml koncentrációban. A Neutral Red vizsgálat bizonyította, hogy a sejtek életképessége nem változott a matriptáz modulátorokkal kezelt csoportokban a kontroll csoporthoz képest. A matriptáz inhibitorok hozzáadása után nemcsak a transzepiteliális elektromos rezisztencia (TER) csökkent, hanem akut változások is létrejöttek a sejtek redox állapotában, amelyeket Amplex Red módszerrel detektáltunk. Immunfluoreszcens festési technikával a matriptáz gátlást követően egy tight junction fehérje, az okkludin csökkent expresszióját figyeltük meg a sejtmembránban a kontrollhoz képest. Ezzel szemben az S1P-vel kezelt IPEC-J2 sejtréteg esetében időfüggő TER növekedés volt mérhető, amelyet nem kísért számottevő változás a ROS szintekben. Az okkludin előfordulása viszont megnőtt a tight junctionok területén S1P kezelést követően.

Mindezt összefoglalva, a matriptáz MI-432-vel történő gátlása negatív hatással volt a bélhámsejtek barrier funkciójára, ami egyrészt a redox környezetben bekövetkező változások, másrészt pedig az okkludin átrendeződése miatt alakult ki. Ezzel szemben a bélhámsejt réteg S1P aktivátorral való kezelésének hatására a TER értékek szignifikánsan növekedtek a ROS szintjének változása nélkül. A S1P ezen kívül jótékony hatással volt az okkludin eloszlására a tight junction területén belül.

A gazdasági haszonállatainkat érintő számos gyomor- bélrendszeri fertőzés esetén fontos szempont, hogy minél kevésbé csökkenjen az általuk előállított produktum és minél alacsonyabb legyen a mortalitás is. Figyelembe véve a matriptáz modulátorokkal történt kezelés utáni sejtéletképességi adatokat, további kísérletek végzésére kerül majd sor, amelyekben jelentős hangsúlyt kap, hogy milyen további terápiás lehetőségek rejlenek a matriptáz aktiválása során bekövetkező barrier funkció helyreállításában számos betegség, mint például az IBD, a Crohn betegség, a Johne betegség valamint a fekélyes vastagbélgyulladás kezelése során.



Előadások listája