Biológus szekció

Napjainkban egyre több DNS-alapú populációgenetikai vizsgálat nem-invazív mintavételen alapul. Ennek előnye, hogy nem szükséges az egyedek befogása, nem okoz sérülést és nem jár zavaró hatással, így különösen fontos a ritka, illetve veszélyeztetett fajok vizsgálatában. A parlagi sas (Aquila heliaca) a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján sebezhető („vulnerable”,VU) fajként van bejegyezve, Magyarországon pedig fokozottan védett. Veszélyeztetett helyzete miatt fontos a populációk minél alaposabb megismerése, melyhez jelentősen hozzájárulnak a nem-invazív mintákon alapuló populációdinamikai vizsgálatok, amelyekkel meg tudjuk becsülni az egyedek túlélési rátáját, a költési diszperziót és az éves cserélődés mértékét. Ezeknek a vizsgálatoknak az alapfeltétele, hogy a populációban található költő egyedek nagy részét évről évre azonosítsuk.

A parlagi sas szociálisan monogám faj és erős territoriális viselkedés jellemzi ezért a költés idején, a fészek környékén és a kiülőfák alól gyűjtött vedlett tollak nagy valószínűséggel a rezidens költő egyedekhez tartoznak. Néhány ragadozómadár-fajban azonban előfordult, hogy a foglalt fészek közelében észleltek nem-rezidens (betolakodó) egyedeket is. Ez megkérdőjelezheti a fészek alól gyűjtött tollakon alapuló egyedi azonosítás megbízhatóságát. Ugyan a legtöbb nem-invazív típusú mintának már tesztelték a laboratóriumi munkák során mutatott megbízhatóságát, a mintagyűjtés hibájának ellenőrzése még nem volt ilyen vizsgálat tárgya.

Elsődleges célunk az volt, hogy a territoriális ragadozómadarak fészekhez köthető DNS-alapú vizsgálataihoz rutinszerűen alkalmazott mintagyűjtési módszer megbízhatóságát ellenőrizzük a magyarországi parlagi sasok költőpopulációjában. Ehhez véletlenszerűen választottunk ki 30 fészket (2013-2015), és fészkenként öt felnőttől származó vedlett tollat és egy fiókatollat dolgoztunk fel. Molekuláris módszerekkel megállapítottuk a minták ivarát, majd kilenc mikroszatellita lókuszon meghatároztuk az egyedek DNS-profilját. A fészkekben mintázott fiókák DNS-profilja alapján azonosítottuk a rezidens egyedeket. Mindezek mellett a kutatócsoport által vizsgált nem-invazívan mintázott parlagisas-territóriumokon (2000-2015; n=175) talált egyedek DNS-profilját leellenőriztük, hogy találunk-e köztük betolakodókat.

A vizsgált 30 fészek között két olyan esetet találtunk, hogy a fészeknél gyűjtött egy-egy toll nem az adott territórium rezidens egyedeihez tartozott. A több éves adatsorban további három betolakodót találtunk. Az öt betolakodóból (három tojó, két hím) négynél azonosítottuk, hogy melyik territóriumban volt rezidens az adott évben.