Biológus szekció

A barlangok speciális környezeti adottságai – a fény hiánya, magas relatív páratartalom, állandó és alacsony hőmérséklet – számos reliktum és endemikus fajnak jelentenek élőhelyet. Magyarországon Frivaldszky János nevéhez fűződik a barlangbiológia megalapozása, aki az 1860-as években a Baradla-barlangból írta le a Mesoniscus graniger, „szemercsés vakászka” fajt. Az ő munkásságát folytatta az 1920-as évektől kezdődően Dudich Endre, aki ugyanott barlangbiológiai laboratóriumot hozott létre. Ez ideig a faj elterjedési területéről, környezeti toleranciájáról, illetve táplálék forrásairól jelentek meg publikációk. Populációs szintű jellemzőit (ivararány, a nemek közötti esetleges morfológiai különbségek), valamint életmenet stratégiáját (pl. élettartam, szaporodási stratégia, utódszám, utódméret) nem ismerjük. Vizsgálatunk céljául ezek feltárását tűztük ki.

Az ivararány és a nemek méreteloszlásának (fejszélesség alapján) megállapítására talajcsapdákból származó egyedek adatait használtuk (N=677). A szaporodási stratégia vizsgálatát az aggteleki Baradla-barlang természetes körülményeket biztosító járatában, illetve laborban folytattuk. A barlangban tartott 15x12 egyedből álló modell populációk (N=180) megfigyelését havonta végeztük, 2016 márciusa és szeptembere között. A kisméretű (6.56 ±0.79 mm), törékeny állatok sérülékenysége miatt a hosszméretváltozást fotók alapján, ImageJ program segítségével detektáltuk. A faj külső morfológiáját fénymikroszkópos és pásztázó (scanning) elektronmikroszkópos módszerekkel tanulmányoztuk.

Eredményeink alapján a populáció ivararánya nőstény túlsúlyt mutat (hím:nőstény = 0.43:0.57). A nőstények fejszélessége (0.87 ±0.18 mm) szignifikánsan nagyobb a hímekénél (0.79 ±0.08 mm) [p<0.001 (t-teszt)]. A kutikula vastagsága 4.29 ±1.26 µm. A külső morfológia a nemek között egységes képet mutat, de méretbeli ivari dimorfizmust találtunk. A szaporodás időzítésének, a nőtényenkénti utódszámnak, az utódok méretének statisztikai értékeléséhez további adatokra van szükség. Az eddigiek alapján feltételezhetjük, hogy az utódszám alacsony (3-4), az utód méret relatíve nagy (2.55 ±0.88 mm), ami a ’K’ életmenet stratégiájú fajokra jellemző. A vizsgált időszak alatt a modellpopulációkban folyamatosan jelentek meg kisméretű egyedek. A szaporodás havonkénti valószínűsége 30-40% [(binomialis teszt)].