Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
Felhívás
Meghívó 2016.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
» Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2016. TDK » Biológus szekció

Biológus szekció

Természetvédelmi erdőkezelés hatásai hazai lombhullató élőhelyeken
József Júlia II. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Biologiai Intezet, MTA ÖK
Témavezetők: Dr. Aszalós Réka, Dr. Szabó Péter

Absztrakt:

Magyarországon jelenleg is széles körben alkalmazott az úgynevezett vágásos üzemmód, mely jelentősen módosítja az erdők természetes összetételét és szerkezetét. Egykorú, fajösszetételben és szerkezetében homogén faállományt hoz létre, illetve csökkenti az elegyfajok arányát. Ezekben az erdőkben a természeteshez képest sokkal kevesebb holtfát találunk. Mivel a természetes erdőszerkezeti elemek és az elegyfafajok jelenléte a legtöbb erdei élőlénycsoport számára nélkülözhetetlen életfeltételt jelentenek, a természetes erdők összetételét és szerkezetét kialakító természetvédelmi tevékenységek egyre elterjedtebbek.

2014-ben az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézete egy monitoring vizsgálatot kezdett el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának által végzett természetvédelmi erdőkezelés 32 hektáros tölgyerdőben megfigyelhető hatásait illetően Garáb község mellett. A több szempontú természetvédelmi kezelés során az állomány megbontásra került egy-egy fa, kisebb facsoport kivágásával, így elindulhat a heterogénebb faállomány-szerkezet, az elegyfajokat és holtfát nagyobb arányban tartalmazó állomány kialakulása. A beavatkozás hatására létrejövő változások vizsgálata során a faállomány szerkezeti és összetételbeli változókat és a holtfa mennyiségi viszonyait érintő módosulásokra koncentráltunk.

A kezelés hatására, a vártaknak megfelelően, szignifikánsan csökkent a területen uralkodó kocsánytalan tölgyek száma (393 tő/ha-ról 337 tő/ha; p-érték<0.05) és körlapösszege (23.5 m2/ha-ról 21 m2/ha-ra; p-érték<0.05). Így az arányok kis mértékben eltolódtak az elegyfajok javára. Ezen kívül mind az álló, mind a fekvő holtfa mennyisége nagymértékben nőtt, összességében a teljes holtfa mennyisége a háromszorosára növekedett (11.7 m3/ha-ról 34 m3/ha-ra; p-érték<0.05).

Az eredmények fényében elmondható, hogy a természetvédelmi kezeléssel sikerült növelni az elegyfafajok arányát. Bár ez az eltérés egyelőre kismértékű, a természetes regenerációs folyamatok beindulásával és a kiemelt elegyfajok megsegítését célzó további beavatkozásokkal nagyobb eltérések detektálása várható. A kezelés hozzájárult a területen levő holtfa mennyiségének jelentős növeléséhez. A jövőben tervezzük a terület faállományának további monitorozását, illetve a cserje- és gyepszint beavatkozás utáni felvételét.



Előadások listája