Biológus szekció

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) a pillangósvirágúak családjába tartozó (Fabaceae) Észak-Amerikában őshonos fafaj, melyet Magyarországra a XVIII. század elején kezdtek betelepíteni. Kezdetben dísznövényként, később az alföldi szikesek beültetésére és a futóhomok megkötésére alkalmazták. Manapság mézelő növényként és az építő-, illetve bútoripar egyik jelentős alapanyagaként hasznosítják. Alacsony ökológiai igényű faj, magjai sokáig megőrzik csírázóképességüket a talajban, vegetatív módon tő- és gyökérsarjakkal is képes szaporodni. Ennek köszönhetően gyorsan, nagy területeket képes meghódítani, invazív.

Az utóbbi időben a gyógyszerkutatás a természetes alapanyagok és molekulák felé kezdett nyitni, így a különböző növények tesztelése és vizsgálata újra az előtérbe került. Az akác, mivel nagy tömegben áll rendelkezésre, ideális jelölt lehet, mint könnyen hasznosítható gyógynövény. A fehér akác eddigi vizsgálatai elsősorban a flavonoid származékokat és a toxikus vegyületeket vette górcső alá.

A vizsgálatok célja antioxidáns és antibakteriális hatású anyagok keresése fehér akácban és azok jellemzése. A növény részeit külön-külön vizsgáltuk: a kérget, a leveleket, a virágot és a termést. A begyűjtött mintákat sötétben, szobahőmérsékleten szárítottuk, majd porítás után különböző oldószerekkel kivonatokat készítettünk. A kivonatok komponenseit vékonyréteg kromatográfiához (TLC) kapcsolt biológiai értékelésekkel vizsgáltuk.

A TLC-vel elválasztott anyagok antibakteriális hatását a rétegen ún. direkt bioautográfiás módszerrel végeztük különböző baktériumok ellen. Az eljárás során a kifejlesztett réteget baktérium sejt szuszpenzióba merítjük, majd megfelelő inkubáció után a gátló zónákat láthatóvá tesszük pl. vitális festékkel. Ez a módszer gyors, megbízható és alkalmas nagy áteresztőképességű tesztelésre. Az antioxidánsok jelenlétét a stabil szabadgyök DPPH (2,2-difenil-1-pikril-hidrazil) metanolos oldatába való merítéssel teszteltük. Mind az antibakteriális mind pedig az antioxidáns hatást mutató vegyületek kémiai jellemzését TLC reagens tesztekkel végeztük. A kimutatott antibakteriális és antioxidáns vegyületeket sikeresen izoláltuk a rétegről és nagyműszeres analitikai módszerrel (HPLC-DAD-ESI-MS(/MS)) vizsgáltuk tovább. Az előzetes eredmények alapján az akácban jelenlévő egyik nagy mennyiségű gátlóanyag zsírsav, valószínűleg a linolénsav.

A különböző helyről azonos időpontban, illetve az egy helyről különböző időben (tavasztól őszig) gyűjtött minták egyes részeiből készült metanolos kivonatok össz antioxidáns kapacitását 96 lyukú mikrolemez és DPPH alkalmazásával galluszsav ekvivalens értékben meghatároztuk és összehasonlítottuk.