Szekciók

A pestivírusok a Flaviviridae családba tartozó, igen változékony RNS-vírusok, amelyek világszerte jelentős gazdasági károkat okoznak különböző haszonállat-állományokban. 2015-ben az USA-ban azonosították a Pestivirus nemzetség egy új tagját, az atipikus sertés-pestivírust (APPV). Azóta számos európai országban, Amerikában és Ázsiában is azonosították a kórokozót. Tanulmányok kimutatták, hogy az APPV-tartalmú vérrel vagy szövet-szuszpenzióval megfertőzött vemhes kocák utódai az A-II típusú reszketőkór (CT) tüneteit produkálták. A reszketőkórt az újszülött malacok fejének és végtagjainak tipikus remegése jellemzi, amely gyakran szétálló lábakkal társul. Bár a remegés önmagában nem okoz közvetlenül elhullást, megakadályozhatja a malacok megfelelő táplálkozását, amely a növekedési ütem csökkenéséhez és akár eléhezéshez is vezethet. A közelmúltban kutatócsoportunk több magyar sertés-állomány esetében azonosította az APPV-t reszketőkórban szenvedő malacok szövet-és vérmintáiból. Kutatásom célja egy magyar állomány reszketőkórban szenvedő malacaiból származó szövetmintákból azonosítani a vírust, részleges szekvenciameghatározás után filogenetikai elemzés útján összehasonlítani a magyar törzseket az adatbázisban található más APPV törzsekkel, amely segíthet eredetük, terjedésük és genom-evolúciójuk megismerésében. Ehhez 2017-ben az érintett állományból négy reszketőkóros malacot boncoltunk fel, melyekből 9-9 szövetmintát vettünk. Egy részükből RT-PCR módszerrel azonosítottuk a vírust, a másik részüket formalin-fixáltuk és paraffinba ágyaztuk, metszeteket készítettünk, majd egy RNS-alapú in situ hibridizációs módszerrel, RNAscope-pal vizsgáltuk a vírus szövet béli lokalizációját. A legfrissebb tudományos vizsgálatok és kutatócsoportunk eredményei alapján az APPV elsősorban a kisagyvelő belső granuláris rétegében lokalizálódik, amely feltételezhetően a klinikai tünetekért felelős, továbbá a nagyagyvelő ependimális és szubependimális sejteiben is megtalálható.