Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
Felhívás
Meghívó 2018.
» Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2018. TDK » Állatorvos szekciók

Szekciók

Az atipikus sertés-pestivírus azonosítása Magyarországon
Valletti Carlotta V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék
Témavezető: Dénes Lilla

Absztrakt:

A pestivírusok a Flaviviridae családba tartozó, igen változékony RNS-vírusok, amelyek világszerte jelentős gazdasági károkat okoznak különböző haszonállat-állományokban. 2015-ben az USA-ban azonosították a Pestivirus nemzetség egy új tagját, az atipikus sertés-pestivírust (APPV). Azóta számos európai országban, Amerikában és Ázsiában is azonosították a kórokozót. Tanulmányok kimutatták, hogy az APPV-tartalmú vérrel vagy szövet-szuszpenzióval megfertőzött vemhes kocák utódai az A-II típusú reszketőkór (CT) tüneteit produkálták. A reszketőkórt az újszülött malacok fejének és végtagjainak tipikus remegése jellemzi, amely gyakran szétálló lábakkal társul. Bár a remegés önmagában nem okoz közvetlenül elhullást, megakadályozhatja a malacok megfelelő táplálkozását, amely a növekedési ütem csökkenéséhez és akár eléhezéshez is vezethet. A közelmúltban kutatócsoportunk több magyar sertés-állomány esetében azonosította az APPV-t reszketőkórban szenvedő malacok szövet-és vérmintáiból. Kutatásom célja egy magyar állomány reszketőkórban szenvedő malacaiból származó szövetmintákból azonosítani a vírust, részleges szekvenciameghatározás után filogenetikai elemzés útján összehasonlítani a magyar törzseket az adatbázisban található más APPV törzsekkel, amely segíthet eredetük, terjedésük és genom-evolúciójuk megismerésében. Ehhez 2017-ben az érintett állományból négy reszketőkóros malacot boncoltunk fel, melyekből 9-9 szövetmintát vettünk. Egy részükből RT-PCR módszerrel azonosítottuk a vírust, a másik részüket formalin-fixáltuk és paraffinba ágyaztuk, metszeteket készítettünk, majd egy RNS-alapú in situ hibridizációs módszerrel, RNAscope-pal vizsgáltuk a vírus szövet béli lokalizációját. A legfrissebb tudományos vizsgálatok és kutatócsoportunk eredményei alapján az APPV elsősorban a kisagyvelő belső granuláris rétegében lokalizálódik, amely feltételezhetően a klinikai tünetekért felelős, továbbá a nagyagyvelő ependimális és szubependimális sejteiben is megtalálható.



Előadások listája

 

A TDK konferencia absztraktjai letölthetők itt PDF formátumban.