Szekciók

A környezet-szennyező nehézfémek jelentős mértékű szennyeződést okozhatnak vadon élő állatok ehető szöveteiben, így ezek szabályozása fontos eleme a fogyasztók egészségvédelme szempontjából. A vadhúsok fogyasztásának élelmiszer-toxikológiai kockázata rendkívüli változatosságot mutathat a különféle szervekben történő, eltérő mértékű, sok tényező által befolyásolt nehézfém-kumuláció miatt. Az állati szövetek egyfajta bioindikátorai a környezetszennyezés mértékének, ugyanis különféle eredetű antropogén tevékenységből adódóan (pl. közlekedés, mezőgazdaság, ipar stb.) káros anyagok halmozódhatnak fel bennük. Ugyanakkor, élelmiszer-biztonsági szempontból fontos határértékük csekély mértékben szabályozott mind az Európai Uniós, mind pedig a hazai jogrendben, ami jelentős kockázatot jelenhet a fogyasztók számára, különösen az átlagon felül fogyasztók számára (vadász és családja).

A vadon élő állatok között a vaddisznó az egyik legkeresettebb vadfajta. Az egy főre jutó vaddisznóhús-fogyasztás országonként és területenként változó, de részben alacsony piaci ára miatt, másrészt kedvező dietetikai tulajdonságai és „organikusnak” tartott eredetének köszönhetően, egyre keresettebb.

Vizsgálatunkban különböző nehézfémek (arzén, kadmium, réz, higany, ólom) koncentrációját vizsgáltuk ICP-OES módszerrel, vaddisznók (Sus scrofa) izom- és zsírszövetében. A 10 hímből és 10 nőstényből származó mintát Magyarország Közép-Dunántúl régiójából gyűjtöttük. Az eredményeinket statisztikailag kétmintás és páros t-próbával, illetve Wilcoxon teszttel elemeztük (R statisztikai program, 3.1.3. verzió).

A kanok és a kocák valamennyi mintájában (izom, zsír) az arzén és a higany a kimutatási határérték alatt volt (<0,5 mg/kg), a kadmiumhoz hasonlóan (<0,05 mg/kg). A réz mennyisége szignifikánsan nem különbözött (p=0,0739) az izomban (1,22±0,14 mg/kg) kocáknál, mint a kanoknál (1,06±0,16 mg/kg), és az eredményeink nem haladták meg a hatóságilag előírt határértéket (5 mg/kg). Hasonló tendenciát figyeltünk meg a két ivar zsírmintáinak réztartalma esetében is (koca: 0,13±0,10 mg/kg; kan: 0,13±0,04 mg/kg; p=0,2707). Az ólom koncentrációja az izomban (kan: 0,22±0,06 mg/kg; koca: 0,36±0,16 mg/kg) meghaladta a rendeletileg előírt maximálisan megengedhető szintet (izom: 0,10 mg/kg), és a két ivar között szignifikáns eltérés volt (p=0,0184).

Adataink alapján a vizsgált vaddisznók szöveteinek fogyasztása a határérték feletti ólom-tartalom miatt élelmiszer-biztonsági szempontból kifogásolható, illetve kockázatot jelent a fogyasztó számára.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozásával valósult meg (a támogatási szerződés száma: AZ EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00005, címe: Tudományos utánpótlás erősítése a hallgatók tudományos műhelyeinek és programjainak támogatásával, a mentorálás folyamatának kidolgozásával).