Szekciók

A malacok utónevelése során a betegségek megelőzéséhez alapvetően fontos a bélrendszer egészségének megőrzése, amelyhez a probiotikus baktériumok megfelelő csíraszámban történő alkalmazása nagymértékben hozzájárulhat. Az élő állatokon végzett kísérletek számának mérséklése miatt érdemes az előzetes vizsgálatokat in vitro körülmények között, például sejttenyészeten végezni. Munkánk során két probiotikus baktériumot: Lactobacillus rhamnosus, illetve Enterococcus faecium, alkalmaztunk. Egészségre kedvező hatásuk miatt több probiotikus készítmény tartalmazza őket. A Lactobacillus rhamnosus tejsavtermelő baktériumot elsősorban élelmiszerek fermentálására használják. Az Enterococcus faecium baktérium jól tűri a magas sókoncentrációt, így bizonyos élelmiszerek tartósítására is alkalmas, emellett bakteriocineket termel, melyek megakadályozzák a patogén mikroorganizmusok elszaporodását.

Vizsgálataink célja, hogy leírjuk ezen probiotikus baktériumoknak a sertés bélhám bakteriális eredetű gyulladásában betöltött szerepét.

Kísérleteinkhez újszülött malacok jejunumából származó sertésbélhám sejttenyészetet (IPEC-J2 sejtvonal) használtunk. A vizsgálatok során a sejtek életképességét neutrálvörös festék felvétel (NRU) módszerrel vizsgáltuk, valamint a membrán inzerten növesztett sejtek ellenállóképességét transzepitheliális elektromos rezisztencia (TER) méréssel ellenőriztük. A gyulladás kiváltására 10 ug/ml koncentrációjú bakteriális lipopoliszacharid (LPS) oldatot alkalmaztunk. A probiotikus baktériumok 24 órás tenyészetének sejtmentes szűrletét 1 és 10%-os koncentrációban adtuk a bélhámsejt tenyészetekhez. A kísérletünkben a bélhámsejtek interleukin-6 termelését ELISA módszerrel vizsgáltuk.

A sejttenyészetek TER értéke a kezelés előttihez viszonyítva a kezelést követő egy órával csökkent ugyan, azonban 24 órával a kezelést követően már magasabb TER értéket mértünk, mint a kezelés előtt. Ez arra utal, hogy a sejtréteg ellenállóképessége a kezelőanyagok hatására nem csökkent. A sejtek életképessége a kezelések hatására nem csökkent. Az eredmények azt mutatták, hogy mind a Lactobacillus rhamnosus, mind pedig az Enterococcus faecium sejtmentes szűrlete mindkét általunk alkalmazott koncentrációban megakadályozta az IL-6 szintjének megemelkedését, abban az esetben, amikor azokat LPS kezeléssel együtt alkalmaztuk.

Bár a probiotikumoknak már számos jótékony hatása ismert, a gyulladásos folyamatokban betöltött szerepük tisztázására célszerű lenne további méréseket végezni más sejttípusokon, illetve több gyulladásos mediátort vizsgálva.