Szekciók

Az élő állatok felhasználó szorongásos reakciókat vizsgáló tudományos kísérletek során folyamatos kihívást jelent a vizsgálni kívánt félelmi és szorongásos reakciók megbízható, kíméletes kiváltása. Jelen vizsgálatban a róka bélsarából kivont illatanyagot, a 2,4,5-trimetiltiazolint (TMT) alkalmaztuk és vizsgáltuk, mint lehetséges szorongást kíváltó anyag.

Annak érdekében, hogy megállapítsuk kivált-e észlelhető félelmi reakciót az állatokban az anyag, annak 10 és 100%-os oldatát használtuk több kontroll szaganyaggal együtt. A kontroll anyagok a következők voltak: citromfű-olaj, mint igazolhatóan semleges szaganyag, MHA, mint irritáló vegyület és egy, az állatokkal korábban megismertetett parfüm. A vizsgálatokhoz az állatokat egyesével hat percre a porondra helyeztük úgy, hogy annak egyik végébe az éppen vizsgált szaganyag mintáját, a másik végébe pedig egy búvóhelyet helyeztünk. A búvóhelyet három perc után eltávolítottuk. A porondtesztekről videófelvétel készült, eredményeinket ezen videófelvételek kielemzésével nyertük. Az alábbi félelmi reakciókat figyeltük meg: eltávolodás a szag forrásától, elrejtőzés, lefagyás, ásás. Emellett a mozgásaktivitásban, a testhelyzetben és az önápoló viselkedésben bekövetkező változásokat is vizsgáltuk.

Eredményeink nem mutattak ki szignifikáns különbséget az állatok viselkedésében a TMT hatásására, kifejezett félelmi reakció nem volt megfigyelhető.

A szaganyagok iránti veleszületett averzió feltételezhetően epigenetikus úton öröklődik, és ezen epigenetikus változások általában csak néhány generáción át vannak jelen. Lehetséges, hogy a vizsgált egerek veleszületett félelme az epigenetikus géncsendesítés miatt elveszett a hosszas szaporítás során. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy amennyiben ragadozó szaganyagokat kívánunk félelem és szorongás kiváltására használni, úgy ismerni kell a vizsgált faj és törzs egyedi reakcióját ezen anyagokra.