Szekciók

A világ házimacska populációjának jelentős hányada szenved különféle alsó húgyúti betegségekre utaló tünetektől, melyek különböző kóroki tényezők hatására alakulhatnak ki, például bakteriális fertőzés, daganatos betegség, húgykövek, paraziták. Előfordulhat azonban, hogy a tüneteket kiváltó tényezők ismeretlenek, ilyenkor a kórképet idiopatikus húgyhólyag-gyulladásnak, vagy a betegség angol elnevezését (feline idiopathic cystitis) rövidítve FIC-nek nevezzük. Korábbi eredmények alapján feltételezhető, hogy a betegség kialakulásához jelentősen hozzájárul a stressz, ezért kutatásunkban a noradrenalin mint stresszfaktor szerepét kívántuk vizsgálni a FIC patogenezisében. Ahhoz, hogy a különböző faktorokat, jelen esetben a stressz hatását a betegség kórfejlődésére célzottan, egyéb tényezőktől függetlenül lehessen vizsgálni, létrehoztunk egy macska eredetű primer húgyhólyaghámsejt-tenyészetet, amely a betegség in vitro modelljeként szolgál. A sejttenyészetet az általunk módosított, Truschel és munkatársai (1999) által leírt protokoll alapján alakítottuk ki. Az állat eutanáziáját követően a húgyhólyagot eltávolítottuk, és a hámsejtek emésztése, izolálása, lerakása után azokat 2 hétig tenyésztettük. A sejtenyészet konfluens jellegét Giemsa festéssel ellenőriztük. Immunfluoreszcens módszer segítségével a sejtek hám eredetét anti pan-cytokeratin ellenanyaggal igazoltuk, majd a húgyhólyag-hámsejteket specifikusan uroepithelhez kötődő anti-uroplakin ellenanyaggal jelöltük. A választott stresszhormont, a noradrenalint egy órás kezelési időtartammal, különböző koncentrációkban alkalmazva vizsgáltuk annak sejtekre kifejtett gyulladáskeltő hatását. A sejtek metabolikus aktivitását a noradrenalinnal történő kezelést követően CCK-8 teszt segítségével követtük nyomon, a gyulladásos citokinek közül az interleukin-6 (IL-6) koncentrációját pedig szendvics ELISA segítségével határoztuk meg. Eredményeink alapján a noradrenalinnal kezelt sejtek metabolikus aktivitása szignifikánsan meghaladta a kezelést nem kapott kontroll sejtek aktivitását. Az IL-6 koncentrációja a sejtek tápfolyadékában ugyancsak nőtt a noradrenalin-kezelés hatására. A vizsgálati eredményeink összhangban vannak a korábbi in vivo kutatásokkal, ahol azt találták, hogy a betegségben érintett egyedek vérében és vizeletében megnövekedett noradrenalin-koncentráció együtt járt a vizelet IL-6 koncentrációjának növekedésével. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a gyulladásos citokinek noradrenalin hatására fokozódó termelődésének fontos szerepe van a betegség kórfejlődésében. A FIC patomechanizmusának pontosabb megértéséhez azonban további kutatások szükségesek, amelyekhez vizsgálati eredményeink alapján a sejttenyészet jó modellként szolgálhat.