Szekciók

A közelmúlt kutatási eredményei azt mutatják, hogy kutyákban a klinikai tüneteket nem okozó ventriculomegalia bizonyos esetekben súlyos, klinikailag is manifeszt hydrocephalusba progrediálhat, így annak egyfajta előállapotaként értelmezhető. Emberben a hydrocephalus kialakulásának legkorábbi jele a homloklebeny funkciózavara, azaz a figyelem és a gátló funkció károsodása. Kutyákban ezidáig csak néhány longitudinális tanulmány foglalkozott az agykamra térfogatváltozásával és a változáshoz társuló kognitív képességek értékelése sem volt sikeres.

Tanulmányunkban hét, egészséges, 2-8 éves kutyát használtunk, amelyeket arra treníroztak, hogy az MR gépben a 6 perces strukturális szekvencia alatt mozdulatlanul (<1 mm) feküdjenek éber állapotban is. A T1-szerint súlyozott képeken az oldalsó agykamrák térfogatát szoftveresen, az agy szövettípus szerinti szegmentációja segítségével határoztuk meg. A vizsgálatokat 4 évvel később megismételtük. Vizsgáltuk az oldalsó agykamrák térfogatváltozását az idő függvényében. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kialakult agykamratágulat hatással van-e a kutyák kognitív teljesítményére. Feltételeztük, hogy a figyelem és a gátló funkciók romlása esetén az állatok nem lennének képesek mozdulatlanul feküdni a vizsgálat ideje alatt.

Négy év után az oldalsó agykamrák szignifikáns térfogatnövekedést mutattak a bal oldalon (χ2 = 7,000 p = 0,008) és a jobb oldalon (χ2 = 7,000 p = 0,008) is. Valamennyi vizsgálati egyed teljesítette a feladatot, ez alapján feltételezhető, hogy az állatok kognitív teljesítménye nem változott.

Eredményeinkből arra következtetünk, hogy a normális öregedés során fellépő agykamra tágulat nem feltétlenül jár a kognitív funkciók romlásával, mivel a kutyák jelentős agykamratágulat mellett is képesek voltak az fMRI feladat végrehajtására. Ez az első olyan tanulmány, amely az agykamrák longitudinális térfogatváltozását éber kutyákon vizsgálta.