Szekciók

A házimacskák fonálféregfajok okozta tüdőférgessége világszerte előfordul. Irodalmi adatok szerint a parasitosis leggyakoribb okozója az Aelurostrongylus abstrusus. Jóval ritkábban az Oslerus rostratus, az Eucoleus aerophilus vagy Troglostrongylus-fajok is okozhatják az állatok fertőzöttségét. A paraziták köztigazdái számára kedvező klímaváltozással magyarázzák, hogy az utóbbi évtizedben gyakrabban állapítják meg a macskák tüdőférgességét kontinensünkön. Magyarországon eddig csak elvétve, sporadikus esetekről számoltak be. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy a parasitosis milyen gyakorisággal fordul elő a hazai házimacskákban s mely fajok okozzák.

Az elmúlt két évben az ország 61 településén élő, összesen 303 macskából történt a bélsárminták gyűjtése. Ezzel egyidejűleg az állatokra vonatkozó legfontosabb adatokat is feljegyeztük. A tüdőféregfajok petéit, ill. első stádiumú lárváit felszíndúsítással, valamint Baermann-féle lárvaizolálással vizsgáltuk.

Az ország nyugati és keleti területein található 17 településen, valamint Budapesten élő 60 (19,8%) macska volt tüdőféreggel fertőzött. Az összes macska fertőzöttségét A. abstrusus okozta. 3 állat mintáiban O. rostratus első stádiumú lárvái is jelen voltak. Tudomásunk szerint e parazitafaj hazai előfordulását első alkalommal állapítottuk meg. A hímek és a nőstények között közel azonos arányban fordult elő a parasitosis (19,1% illetve 20,8%). Az ivartalanítottak csoportjában szignifikánsabb kevesebb (P<0,05) volt tüdőférges. Az 5 évesnél fiatalabb macskák esetén a parasitosis előfordulása szignifikánsan gyakoribb (P<0,05) volt. A macskák tüdőférgessége és a tartási módjuk között szignifikáns összefüggést (P<0,05) lehetett megállapítani. A szabadban tartott és a kijáró egyedek 25,3%-a, a lakásban élők 2,7%-a volt fertőzött. A tüdőférges állatok többsége (68,3%) nem mutatott légzőszervi tüneteket.