Szekciók

A szarvasmarha alapvetően unipara állat, így az esetek döntő hányadában egy utódot hoz világra ellésenként, azonban előfordul, hogy több utódnak ad egyszerre életet. Az ikerellések gyakorisága átlagosan 1-5%, ez a tejtermelő ágazatban némileg magasabb lehet. Az ikerellés körül felmerülő szaporodásbiológiai problémák, valamint a született borjak gyengébb életképessége jelentős gazdasági károkat okozhat. A dolgozat célja az ikerellő tehenek ellés előtti és utáni szaporodásbiológiai mutatóinak összehasonlítása az egyet ellő anyák értékeivel.

A 2000-2010 közötti vizsgálat során több mint 4000 tehén szaporodásbiológiai adatai kerültek feldolgozásra. Összehasonlításra került a pihenési időszak-, az üresen állási időszak, a vemhességi idő, valamint a két borjazás közt eltelt idő hossza. A log-transzformált szaporodási mutatókat általános lineáris modellel (GLM – general linear model) dolgoztam fel, majd ennek eredményéből geometriai átlagokat számoltam.

A pihenési időszak és az üresen állás hossza mutatókban az ikerellés előtt álló és az egyet ellő anyák nem különböztek szignifikánsan egymástól. Az ikerellést követően e két mutató 1 (pihenési időszak, p=0,002) és 3 héttel (üresen állás, p<0,001) igazoltan hosszabbá vált.

Azonban a vemhességi idő, valamint a két borjazás közt eltelt idő hosszában mind a három tehéncsoport igazolható eltérést mutatott egymástól. A legrövidebb vemhességi idő az iker vemhes tehenekre volt jellemző (274,4 nap), a leghosszabb a korábban ikreket adó teheneké volt (279,3 nap, p<0,001). A legrövidebb két borjazás közti időt ugyancsak az iker vemhes tehenekre lehetett megállapítani (399,8 nap), míg a leghosszabbat a korábban ikreket adó tehenekre (420,9 nap, p<0,001).

A gazdasági szempontból legkedvezőbb eredményeket az ikerellő anyák mutatták az ikerellésüket megelőző periódusban. A vizsgált mutatóik azonosak (pihenési idő), vagy igazolhatóan rövidebbek (üresen állás, vemhességi idő, két borjazás közt eltelt idő) voltak az egyet ellő társaikhoz viszonyítva. Ezen eredmények pedig arra engednek következtetni, hogy az ikret ellő tehenek az ellést megelőző időszakban jobb kondícióban, szaporodásbiológiai állapotban lehetnek és hamarabb vemhesülnek, mint társaik. Másfelől, az ikerellést követően ezek a tehenek igénylik a hosszabb regenerálódást és az újravemhesítésükig szükséges időt, vélhetően a legyengült kondíciójuk, illetve az ikerellés következtében fellépő komplikációk miatt.