Szekciók

Vadon élő állataink számos parazita hordozói lehetnek, sőt jó néhány közegészségügyi jelentőséggel bíró parazitozoonózis esetén rezervoárként vesznek részt a fertőzés fenntartásában. Az elmúlt években számos környező országban végeztek felméréseket a paraziták felderítésére, köztük a szomszédos Szerbiában, Horvátországban, Romániában és Ukrajnában is. Magyarországon a leggyakrabban vizsgált terület e kérdésben a Gemenc vadászterülete, ahol az elmúlt években több parazita jelenlétét és kártételét sikerült igazolni. Vadon élő állataink nem csupán a humán megbetegedésekben játszhatnak szerepet, de a legelők fertőzésével esetlegesen háziállataink fertőződésének forrásai is lehetnek, valamint a vadászatok során vadászkutyákat is megbetegíthetnek.

A Szekszárdi-dombság az ország déli részén, Tolna megyében terül el a Dunántúli-dombság részeként. Tengerszint feletti magassága 200 méter körül van. Területén található a Szekszárd-Szálkai vadásztársaság vadászterülete, ami a Gemenci vadászterülettel szomszédos, és 4750 hektáron terül el. Vadászható vadállománya főként gímszarvasokból (Cervus elaphus), dámvadakból (Dama dama), őzekből (Capreolus capreolus) és vaddisznókból (Sus scrofa) áll. Mivel a két terület ilyen közel terül el, kíváncsiak voltunk a parazita faunában fellelhető hasonlóságokra, illetve különbségekre. Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a különböző mételyfajok megtalálására, így a májminták vizsgálata elsődleges fontossággal bírt.

A kutatásunk során 2016 márciusától 2018 augusztusáig gyűjtöttünk mintákat és végeztünk vizsgálatokat. A vadászszezon alatt lehetőségünk volt zsigeri minták vizsgálatára is, míg szezonon kívül főként földről felszedett bélsárminták értékeléséből származtak az eredményeink. Összesen 48 májmintát és 63 bélsármintát vizsgáltunk, valamint adott helyzetben tüdő- és bendőmintákat is, melyek alapján sikerült általános következtetéseket levonni a terület parazita-fertőzőttségével kapcsolatosan. A megtalált paraziták a következők voltak: Trichostrongylida spp. (Cooperia sp., Nematodirus sp., Marshallagia sp.), Protostrongylida spp., Monezia benedeni, Elaphostrongylus cervi, Dicrocoelium dendriticum, Fascioloides magna, Metastrongylus sp., Trichuris sp., Bunostomum sp., és valószínűsíthető a Fasciola hepatica jelenléte is. E paraziták egyike sem okozott feltűnően nagy intenzitású vagy extenzitású fertőzést a vizsgált állatokban.