Szekciók

A lovak egyik legfontosabb betegsége a laminitis, azaz a savós-patairha gyulladás, mely főként erős lábvégi fájdalmakat okoz. Kialakulásának számos oka lehet, melyek között fontos kiemelni a nem megfelelő takarmányozás hatását. Kísérletes eredmények korábban igazolták, hogy a nagy mennyiségű, vízben oldható szénhidrát etetése, összefüggést mutat a laminitis kialakulásával. A fruktán egy fruktóz alapú polimer, mely a keményítőhöz hasonlóan eredményezheti a betegség kialakulását. A magas keményítőtartalmú koncentrált takarmányok, mellett bizonyos esetekben a magas fruktán tartalmú legelőfű is indukálhatja a laminitis kialakulását. A betegség kora tavasszal és a télen gyakoribb, mely időszakokban a legelőfűben mért fruktántartalom is magasabb. Annak ellenére, hogy a betegség vélhetően hazánkban is előfordul, mindeddig nem történt hasonló vizsgálat a növényi fruktántartalom mérésére. Épp ezért a kutatás elsődleges célja volt, hogy megállapítsuk, vajon a hazai legelőfüvek tartalmazhatnak-e olyan mértékben fruktánt, hogy az laminitis kialakulását okozza. A kutatás során a tavaszi és téli hónapokban, tíz növényfajból gyűjtöttünk levélmintákat hét különböző mintaterületen, melyek kiválasztása egy kérdőíves felmérés alapján történt. A minták elemzését két eltérő, fruktán meghatározási módszerrel is elvégeztük. A botanikai szakirodalomban használt, Harley és Loughman módszerrel az összes fruktántartalmat mérhetjük, míg kereskedelmi forgalomban kapható Megazyme Fructan Assay Kit segítségével az anhydro-fruktóz tartalmat tudjuk megállapítani. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy a fruktántartalom egyik, általunk vizsgált legelőn sem haladta meg a korábbi kísérletekben mért, a laminitis kiváltásáért felelős kritikus határértéket, még azokon a helyszíneken sem, ahol a kérdőíves felmérés alapján korábban előfordult a betegség. Ugyanakkor a Kit-tel végzett mérés eredményei nagy szórást mutattak, ami alapján a módszer megbízhatósága meglehetősen kétséges. A vizsgált fajok közül mindkét gyűjtési időpontban a Taraxacum officinale fruktántartalma volt a legmagasabb. A többi taxon esetében nem állítható fel egyértelmű trend a fajok között. Igazoltuk azt is, hogy vannak olyan magas fruktántartalmú fajok (pl.: Trifolium repens), melyek a késő őszi legeltetésben, a szakirodalommal ellentétben, nem jelentenek kockázatot a hazai gyakorlatban, hiszen azok hajtása ebben az időszakban már nincs jelen a legelőn. Az eredményeket figyelembe véve elmondható, hogy méréseink alapján a hazai legelőfüvekben mért fruktán mennyisége alacsony ahhoz, hogy az a legeltetés asszociált savós-patairha gyulladás egyedüli okozója legyen. Ugyanakkor az eredmények nem alkalmasak hosszú távú következtetések levonására, így a jövőben a mintavételi helyek számának növelésével, további területek bevonásával kaphatunk képet a hazai legelők növényinek fruktántartalmáról.