Szekciók

Az öregedés során a kutyák és macskák számos biokémiai és fiziológiai változáson mennek keresztül. Ezen változások mélyebb ismerete fontos az állatorvosi gerontológia nehézségeinek megértéséhez, amivel szembesülünk az idős kutyák és macskák ellátása és tartása során, hogy az egészségüket és jóllétüket javítani tudjuk.

Online kérdőívvel 37 állatorvostól, 93 idős állat tulajdonosától és 80 nem idős állat tulajdonosától gyűjtöttünk adatokat Kanadában. A megkérdezett állatorvosok 54,1 %-a szerint hiányosak az állatorvosképzés során a gerontológiával kapcsolatos ismeretek oktatása, habár ők a fő információ közvetítőknek a tulajdonosok számára. Ezért az állattartók ismeretei is hiányosak lesznek ebben a témában. A vizsgálatunkban az állattartók által leggyakrabban megfigyelt három öregedési jel a csökkent fizikai aktivitás (89,9%), aluszékonyság (61,3%), mozgásszervi problémák (43%) volt. Bár ezeket nem tartják rendellenes öregedési folyamatoknak: 95,7%-uk gondolja természetes öregedési folyamatoknak, míg 7,5%-uk semmiféle öregségre utaló jelet nem észlel. Ezek az eredmények részben felelnek meg az állatorvosi konzultációk során felmerülő leggyakoribb problémákkal: mozgási nehézségek (86,5%), vese elégtelenség (83,8%), hormonális problémák (56,8%), fogproblémák (51,4%) és daganatok (51,4%). A tulajdonosok számára a mozgásszervi problémák könnyen felismerhetők, míg az egyéb bántalmak korai jelei kevésbé. Ezért a tulajdonosok figyelmét folyamatos informálással fel kell hívni a leggyakoribb betegségek korai jeleire az idősődő állatok esetében.

Mind a fiatal és idős állatok tulajdonosai nagyfokú érdeklődést mutatnak az idősödő állatok egészség megőrzésével kapcsolatban, ezért gyakran kérnek tanácsot ezzel összefüggésben az állatorvosuktól. A leggyakoribb tulajdonosi kérdések az idős állatok életminőségének megőrzésével (45,9%), a mozgási problémák kezelésével (37,9%) és a megfelelő diéta alkalmazásával (29,7%) kapcsolatosak. Mindemellett a nem idős állatok tulajdonosai is készek a folyamatos környezet változtatásra az állat igényei szerint (77,5%), megelőzésképpen vitamint és táplálék kiegészítőt adni (66,3%) és gyakrabban felkeresni állatorvosukat (62,5%).

A jelenlegi állatorvosi geriátriai kutatási eredmények beépítése a napi gyakorlatba még folyamatban van. Ezért az idős állatok ellátásával kapcsolatos útmutatások készítése, valamint az állatorvosok és asszisztensek folyamatos képzésének pozitív hatása lehet a későbbiekben az idős állatok jóllétére és egészségére.