Szekciók

A mai modern, 21. századi állattenyésztés már alig elképzelhető az asszisztált reprodukciós technikák csoportjába tartozó, a termékenyülést és ezáltal a termelékenység javulását elősegítő eljárások, mint például az ivarzásszinkronizálás, vagy a mesterséges termékenyítés alkalmazása nélkül. A vizsgálatot egy olyan juhászatban végeztük el, ahol kizárólag mesterséges termékenyítéssel vemhesítenek és arra próbáltunk választ találni, hogy az ivarzási szezon végén még üresen maradt anyajuhokat mely szinkronizálási protokollal lehetne a leghatékonyabban vemhesíteni. A vizsgálatunkban háromféle ivarzás-szinkronizáló protokollt hasonlítottunk össze és arra voltunk kíváncsiak, hogy a tavalyi évben nehezen beszerezhető eCG helyettesíthető-e GnRH-agonistával, illetve, hogy van-e különbség a vemhesülési arányban az eltérő kezelésekben részesült csoportok és a kontroll csoport között, továbbá hogy milyen hatása van az eltérő kezeléseknek az ivarzásra. A vizsgálatba 70 anyajuhot vontunk be, melyek ciklusát egy 20 mg fluorogeszton-acetát (FGA) hatóanyaggal impregnált Chronogest CR hüvelyszivacs segítségével szinkronizáltuk. Sajnálatos módon, technikai okokból az elvárhatónál több, összesen 12 állatból esett ki a hüvelyszivacs, így a csoportok kialakítása a fennmaradó 58 állatból történt meg (GnRH (n = 20), eCG (n = 19), kontroll (n = 19)). Az állatokból három alkalommal vettünk vért progeszteron (P4) és ösztradiol (E2) hormonok szintjének meghatározására: a szivacs kivételekor, a mesterséges termékenyítéskor és az ultrahangos vemhességvizsgálat napján. A véreredmények és a bárányozási adatok kiértékelését követően arra az előzetes következtetésre jutottunk, hogy az eCG kezelés több szempontból is hatékonyabbnak bizonyult, mint a GnRH-t a hüvelyszivacs kivételekor alkalmazó protokoll.