Biológus szekció

Elméleti és gyakorlati megfontolásból egyaránt fontosak a vegetáció szempontjából egységes régiókat megtestesítő vegetációbeosztások. Ezek hagyományosan figyelembe veszik a meglévő természetes növényzeti foltok elhelyezkedése mellett azt is, hogy a jelenleg növényzettől mentes vagy átalakított helyek milyen vegetációt hordozhatnánk, azaz a potenciális természetes vegetációt (potential natural vegetation, PNV) is.

A hagyományos vegetációbeosztások szakértői becsléseken, tehát a felgyűlt személyes tapasztalatokon alapultak. Jelen dolgozatban azt tűztük ki célul, hogy – támaszkodva Somodi és mtsai (2017) többrétegű PNV (MPNV) modelljeire – felmérjük a formalizált, statisztikai összefüggéseken alapuló beosztás létrehozásának lehetőségeit, illetve megkíséreljük egy ilyen elkészítését kijelölt mintaterületre. Emellett célunk következtetéseket levonni a módszer kevésbé ismert területeken való alkalmazhatóságára.

A vizsgálat során a Bükk hegység területét jelöltük ki mintaterületnek, mivel ennek természetes vegetációja viszonylag jól megmaradt, így az elkészülő beosztás érvényessége jól ellenőrizhető. Mivel a munkánk alapjául szolgáló MPNV-becslés Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisán (MÉTA) alapul, mi is a MÉTA-ban alkalmazott hatszögeket használtuk térbeli egységeknek. A Kendall-féle páronkénti korreláció alapján képzett távolságindexet alapul véve csoportátlag (UPGMA) hierarchikus klaszterezési módszert, ill. főkoordináta-elemzést (PCoA) használtunk. A klaszterezés eredményét több helyen elvágva különböző csoportbontásokat vizsgáltunk, ill. a főkoordináta-elemzés eredményét ezen csoportosítások figyelembe vételével ábrázoltuk, elemeztük.

A klaszterezés eredményeit vizsgálva a 11, ill. 15 csoportot tartalmazó változatokat tartottuk a legjellemzőbbnek. A dendrogramon a Bükk belső tömbjére jellemző homogén vegetációs komplex fűződött le, mely területegységekben üde erdők, ill. sziklagyepek fordulhatnak elő. Az ordináció jól leképezi a Bükk tájtípusait: szeparálódnak az üde, zárt erdők, a szárazabb hegylábi tájak, ill. a vizes élőhelyek dominálta területek. A vizes élőhelyeken belül elkülönülnek az alföldi és a hegyi karakterű mikrotájak is. A csoportok térképi megjelenítését a Zólyomi-féle beosztással (1989) összevetve a vegetációról hasonló, ugyanakkor komplexebb képet kaptunk.

Az MPNV becslés alapján rugalmasan és irodalmainkkal összevetve reálisan jelölhetők ki vegetációs zónák. A magas természetességű Bükk hegységben tapasztaltak alapján a módszer kiemelten hasznos lehet a jelenleg természetes vegetációval gyéren borított tájak (pl. Alföld) vegetációs beosztásának pontosítására is.