Biológus szekció

Az állatvilágban az ivari konfliktus a nemek eltérő szaporodási érdekéből ered, amelynek számos evolúciós vagy koevolúciós következménye van, adaptációk és ellenadaptációk sorozata. A hímek adaptációi közé tartozik többek között az időben kiterjesztett párőrzés, mivel sok esetben ha a nőstények többször párosodnak életük során, akkor gyakran az utolsó hím ivarsejtjei termékenyítik meg a legtöbb vagy az összes megmaradt petesejtet. Az időben kiterjesztett párőrzés gyakori formája a párzási dugó készítése, ami elzárja a párzónyílást és megakadályozza a más hímektől származó hímivarsejtek bejutását. A párőrzésnek egy igen extrém formája egyes lepkéknél az erényöv vagy más néven sphragis, amelynek van egy a párzónyílásban rögzítő dugó része és egy jól látható pajzsi része, ami mechanikai akadályt jelent a dugó eltávolításával szemben. A Parnassius génuszban ez igen elterjedt, a kis Apolló-lepkéknél (Parnassius mnemosyne) a testméretekhez képest nagy, üreges, csupasz és általában világos képlet. Azonban nem minden párzás során készül erényöv, esetenként a hímek csak kisebb, szabad szemmel nem vagy alig látható dugókat vagy filamentumokat készítenek.

Azt feltételezem, hogy az időben kiterjesztett párőrzésben az erényöv készítésének költsége és hatékonysága az apaság biztosítása szempontjából magasabb, míg a kisebb dugóké alacsonyabb és a filamentumoké a legalacsonyabb. Kérdésem, hogy hatékonyabban tudja-e monopolizálni a hím kis Apolló-lepke a nőstényt pajzzsal, mint egyéb párzási dugóval. Vizsgáltam, hogy (i) a párzási dugók és a filamentumok gyakrabban vesznek-e el, mint a pajzsok, (ii) a rövidebb pajzsok nagyobb valószínűséggel vesznek-e el, mint a hosszabbak, illetve (iii) milyen a nőstényekben látható pajzsok és egyéb képletek egymáshoz képest észlelt szezonális eloszlása és dinamikája?

A vizsgálat 2014 és 2018 között zajlott a Visegrádi-hegységben. Minden jelöletlen nőstény egyedet megpróbáltunk befogni, egyedi azonosítót és színkódot kaptak, valamint ha pajzsot viseltek, akkor megjelöltük azt nyomonkövetés céljából. A dugókat és a filamentumokat egyedi morfológiájuk alapján tudtuk nyomonkövetni rendszeres visszafogások és makrófényképek készítésének segítségével.

Az apaság biztosítása szempontjából a pajzs bizonyult a leghatékonyabb monopolizációs eszköznek, a feltételezhető költségessége ellenére. Tovább és nagyobb valószínűséggel marad fenn a nőstényeken, illetve ritkábban vész el, mint a kisebb képletek. Ezen belül is az elveszett pajzsok rövidebbek, mint a populációs átlag. A pajzsok inkább szezon elején jellemzőek, míg az egyéb képletek a szezon vége felé növekvő arányt mutatnak, amit az időben eltolt ivararány is okozhat; a hímek inkább szezon elején kelnek (és ilyenkor áll rendelkezésükre több energia), míg a nőstények a közepe és vége felé, ezért repülési időszak elején nagyobb a hím versengés, így jobban megéri a feltételezhetően költségesebb, de hatékonyabb pajzsot készíteni.