Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
Felhívás
Meghívó 2018.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
» Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2018. TDK » Biológus szekció

Biológus szekció

Beágyazódásra ható növekedési faktor és a PACAP vizsgálata egereken
Török Dóra II. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Cseh Sándor, Dr. Somoskői Bence

Absztrakt:

A növekedési faktorok egy olyan jelátvivő fehérjecsalád, mely stimulálja a sejtnövekedést, a proliferációt és a differenciálódást. Jelentős mértékben termelődnek a preimplantációs periódusban, melynek ténye azt sugallja, hogy fontos szerepet tölthetnek be az implantációs folyamatokban. A heparin-binding epidermal growth faktor (HB-EGF) az ovulációt követő 5-8. napon éri el expressziójának csúcsát a méh epitheliális sejtjeiben, amelyből arra lehet következtetni, hogy ez a növekedési faktor fontos szerepet játszhat a blasztociszta implantációjának szabályozásában. A hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptidet (PACAP) nagymértékű szervezeten belüli előfordulásának és antiapoptotikus hatásának köszönhetően általános citoprotektív fehérjeként tartják számon. Jelentős mennyiségben megtalálható a méhben, a petefészekben és a tüszőfolyadékban, így feltételezhető, hogy szerepet játszik a reprodukcióban is.

A HB-EGF implantációban betöltött fontos szerepéből és a PACAP szervezeten belüli nagymértékű elterjedéséből és citoprotektív hatásából kiindulva, kutatásunk célja, hogy tanulmányozzuk ennek a két fehérjének kimutathatóságát méhszövetből és embrióból, esetleges kapcsolatukat, valamint az embriók fejlődésére gyakorolt hatásukat.

Vizsgálatainkat BDF1 egértörzsön végeztük. A nőstényeket szuperovuláltattuk (7,5 NE PMSG, 48 óra elteltével 7,5 NE hCG), majd a hCG injekciót követően egy éjszakára egy-egy hímhez helyeztük őket. A párzást követő 4. napon kinyertük az embriókat, valamint egy 0,5 cm hosszúságú méh szövet darabot. Az embriók fejlődési állapotának meghatározása után RNS-t vontunk ki mind az embriókból, mind a méh szövet darabokból. A cDNS átírás után PCR berendezéssel határoztuk meg a HB-EGF és PACAP mennyiséget.

A fejletlen, pár sejtes embriók alacsonyabb mennyiségben tartalmaztak HB-EGF-t, mint a morula illetve blasztociszta fejlődési állapotú embriók, magyarázva ezzel azt a feltevést, hogy a közvetlenül beágyazódás előtt lévő embriókban termelődik intenzíven. Továbbá PACAP nem mutatható ki blasztociszta, illetve ennél fejletlenebb embriókból, feltételezhetően alacsony mennyisége miatt.



Előadások listája