|
||||
Home
» Archívum
» 2018. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióTörök Dóra II. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék Témavezetők: Dr. Cseh Sándor, Dr. Somoskői Bence A növekedési faktorok egy olyan jelátvivő fehérjecsalád, mely stimulálja a sejtnövekedést, a proliferációt és a differenciálódást. Jelentős mértékben termelődnek a preimplantációs periódusban, melynek ténye azt sugallja, hogy fontos szerepet tölthetnek be az implantációs folyamatokban. A heparin-binding epidermal growth faktor (HB-EGF) az ovulációt követő 5-8. napon éri el expressziójának csúcsát a méh epitheliális sejtjeiben, amelyből arra lehet következtetni, hogy ez a növekedési faktor fontos szerepet játszhat a blasztociszta implantációjának szabályozásában. A hipofízis adenilát cikláz aktiváló polipeptidet (PACAP) nagymértékű szervezeten belüli előfordulásának és antiapoptotikus hatásának köszönhetően általános citoprotektív fehérjeként tartják számon. Jelentős mennyiségben megtalálható a méhben, a petefészekben és a tüszőfolyadékban, így feltételezhető, hogy szerepet játszik a reprodukcióban is. A HB-EGF implantációban betöltött fontos szerepéből és a PACAP szervezeten belüli nagymértékű elterjedéséből és citoprotektív hatásából kiindulva, kutatásunk célja, hogy tanulmányozzuk ennek a két fehérjének kimutathatóságát méhszövetből és embrióból, esetleges kapcsolatukat, valamint az embriók fejlődésére gyakorolt hatásukat. Vizsgálatainkat BDF1 egértörzsön végeztük. A nőstényeket szuperovuláltattuk (7,5 NE PMSG, 48 óra elteltével 7,5 NE hCG), majd a hCG injekciót követően egy éjszakára egy-egy hímhez helyeztük őket. A párzást követő 4. napon kinyertük az embriókat, valamint egy 0,5 cm hosszúságú méh szövet darabot. Az embriók fejlődési állapotának meghatározása után RNS-t vontunk ki mind az embriókból, mind a méh szövet darabokból. A cDNS átírás után PCR berendezéssel határoztuk meg a HB-EGF és PACAP mennyiséget. A fejletlen, pár sejtes embriók alacsonyabb mennyiségben tartalmaztak HB-EGF-t, mint a morula illetve blasztociszta fejlődési állapotú embriók, magyarázva ezzel azt a feltevést, hogy a közvetlenül beágyazódás előtt lévő embriókban termelődik intenzíven. Továbbá PACAP nem mutatható ki blasztociszta, illetve ennél fejletlenebb embriókból, feltételezhetően alacsony mennyisége miatt. Előadások listája |