Biológus szekció

A kétéltűek hanyatlása a hatodik tömeges kihalási esemény részének tekinthető, amelynek egyik vezető okaként a kétéltűeket fertőző Batrachochytrium dendrobatidis (Bd) nevű gombát azonosították. A fertőzés hatására ebihalakban csak enyhe tünetek jelentkeznek, míg a frissen átalakult és ivarérett kétéltűek esetében a betegség halálhoz vezethet. Ismert azonban, hogy a kétéltűek minden fejlődési állapotban kedvelik a mérsékelt meleget, ami a Bd számára sok esetben túl magasnak bizonyulhat. Emellett beteg kétéltűeknél megfigyeltek egy speciális magatartást, az úgynevezett viselkedési lázat, melynek során a fertőzött egyedek több időt töltenek meleg helyeken, mint egészséges társaik.

Vizsgálatunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a barna varangy (Bufo bufo) ebihalaknak milyen a hőigénye, esetükben megfigyelhető-e a viselkedési láz a Bd-fertőzésre adott válaszként, valamint hogy a meleg-kereső viselkedés következtében hogyan változik az ebihalak Bd fertőzöttsége.

Laboratóriumban nevelt ebihalak egy részét a lárvális fejlődés során ismételten fertőztük Bd-vel, később a megfertőzött és a Bd-mentes környezetben nevelt ebihalakat 4 napra olyan 2 m hosszú csatornákba helyeztük egyesével, amelyekben kb. 18-32 °C-os hőmérsékleti grádienst, vagy a gomba számára ideális, homogénen 20 °C-ot alakítottunk ki. Az ebihalak viselkedését kamerával rögzítettük, a fertőzés prevalenciáját és intenzitását qPCR segítségével mértük.

Az ebihalak kb. 25-27 °C közti hőmérsékletet preferáltak, de a fertőzött és a nem fertőzött egyedek viselkedésében nem találtunk különbséget. Érdekes eredmény, hogy családok között szignifikáns, átlagosan akár 1,5 °C-os különbségeket találtunk a választott hőmérsékletet illetően, tehát voltak családok, amelyek egyedei a melegebb, és voltak, amelyeké a hidegebb hőmérsékletű foltokat preferálták. Azon 16 ebihal közül, amelyeket megfertőztünk és lehetőségük volt különböző hőmérsékletű foltok közül választani, a kísérlet végére csak ketten maradtak fertőzöttek, míg az állandóan alacsony hőmérsékleten tartott 16 fertőzött egyed közül 5-nek a bőrén találtunk Bd-t a kísérlet végén.

Eredményeink alapján a barna varangy ebihalak esetében nem mutatható ki viselkedési láz Bd fertőzés hatására, de az általuk választott hőmérséklet magasabb volt, mint ami a Bd számára optimális. Továbbá, az egyes családokból származó ebihalak hő-preferenciájában különbségeket találtunk, így feltehetően mindig vannak köztük olyan magas hőmérsékletet választó egyedek, ami elegendő lehet a Bd fertőzés minimális szinten tartásához.