Biológus szekció

Az ember élőhely-átalakító tevékenysége következtében létrejövő élőhely-fragmentáció hatására egy adott faj populációi elszigetelődhetnek egymástól, és megfelelő migrációs útvonalak hiányában az állomány genetikailag szétválhat. Ez a genetikai változatosság csökkenéséhez, és hosszú távon az állomány összeomlásához vezethet.

A Mátra magasabb régiójában előforduló alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris) állományainak genetikai struktúráját vizsgáltuk. Arra kerestünk választ, hogy 1) a szaporodóhelyek egymástól való földrajzi távolsága hogyan befolyásolja a populáció genetikai szerkezetét, illetve 2) a szaporodóhelyeket két részre osztó 24-es főút okoz-e kimutatható genetikai elkülönülést az állományban?

Összesen 15 szaporodóhely 130 egyedéből gyűjtöttünk szövetmintát és tíz mikroszatellita lókusz segítségével jellemeztük az egyes mintavételi helyek genetikai változatosságát és az állomány genetikai szerkezetét.

Eredményeink azt mutatták, hogy a Mátrában élő alpesi gőteállomány genetikailag csak gyengén struktúrált. Az AMOVA eredménye szerint az egyes mintavételi helyek közti különbség a teljes genetikai varianciának csupán 4%-a, tehát a variancia nagy része (96%) az élőhelyeken belül figyelhető meg. A mintavételi helyek közötti genetikai távolság a földrajzi távolságukkal korrelál, de a populáció egy nyugati és egy keleti kládra válik szét, amelyek között egy kevert csoport figyelhető meg. A két klád határa nem határozottan a 24-es főút mentén fekszik, mivel az út két oldalán előforduló egyedek genetikailag kevertek. Ez alapján a főút izoláló hatását nem tudjuk kimutatni.