Biológus szekció

A mezőgazdasági tevékenységből származó növényvédő és gyomirtó szerek nagymértékű terhelést jelentenek az agrárterületeken vagy azok közelében élő állatok populációira. Természetvédelmi és humán-egészségügyi szempontból is fontos, hogy minél több információnk legyen a különböző peszticidek ökotoxikológiai, nem cél-szervezetekre gyakorolt hatásairól. A terbutilazin egy széles spektrumú gyomirtó szer, amelyet hazánkban és világszerte is nagy mennyiségben használnak. A hasonló kémiai szerkezetű és hatásmechanizmusú, EU-ban betiltott atrazin esetében a nem-célszervezetekre gyakorolt káros hatások jól ismertek, kétéltűek esetén befolyásolhatja az egyedfejlődés sebességét és az immunrendszert, csökkent testtömeget eredményezhet, hiperaktivitást és nőstény-túlsúlyos ivararányt is okozhat. Ezzel szemben a terbutilazin használatának ilyen jellegű kockázatairól nagyon keveset tudunk. Vizsgálatunkhoz barna varangy (Bufo bufo) és erdei béka (Rana dalmatina) petéket gyűjtöttünk különböző populációkból, majd laboratóriumi körülmények között neveltük őket. Az ebihalakat a lárvális fejlődés teljes időtartama alatt olyan vízben tartottuk, amely a terbutilazin két, természetes vizekben is előforduló koncentrációjának valamelyikét (0,3 μg/L; 3 ng/L), vagy csak oldószer kontrollt (1 μl/L etanol) tartalmazott. Kísérletünk során mértük azokat a tulajdonságokat, amelyek az állatok fitnesze szempontjából meghatározóak a természetben.

Az erdei békák testtömegét és a két faj fejlődési idejét nem befolyásolta a terbutilazin, azonban az alacsonyabb koncentrációjú terbutilazin növelte a varangyok metamorfózisig elért testtömegét. A varangyok viselkedését nem befolyásolta a kezelés, viszont az erdei béka ebihalak csökkent aktivitást mutattak a magasabb koncentráció hatására, amely ellentmond az atrazin megfigyelt hatásainak. A csökkent aktivitás káros következményekkel járhat: ezek az egyedek hátrányba kerülhetnek a limitált táplálékért folyó kompetícióban, illetve növelheti a predációs kockázatot, ha az állatok lassabban reagálnak a ragadozókra. A lép mérete és pigmentáltsága (az immunrendszer mutatói), valamint a polysplenia (többlépűség) előfordulási gyakorisága nem volt összefüggésben a kezelésekkel egyik faj esetén sem, bár a terbutilazin magas koncentrációja az erdei békáknál marginálisan nem szignifikáns mértékben, 12%-kal csökkentette a lép méretét. A kezelés az ivararányt nem befolyásolta szignifikánsan, bár erdei békáknál az alacsony koncentrációjú terbutilazin a hímek arányát 44,6%-ról 57%-ra növelte, ami szintén ellentétes az atrazin hatásával. Az egyenlőtlen ivararány veszélyeztetheti a populáció fennmaradását, különösen gyenge terjedő képességgel rendelkező fajok esetén, mint amilyenek a békák. Eredményeink rávilágítanak, hogy nem általánosítható hasonló kémiai szerkezet alapján a peszticidek ökotoxikológiai hatása, így minden egyes vegyület célzott vizsgálatára szükség van.