Biológus szekció

Egyedfelismerésnek nevezzük, amikor az egyedek képesek specifikus ismertetőjegyek alapján megkülönböztetni egymástól más egyedeket, valamint erre támaszkodva adott egyeddel szemben specifikus viselkedést mutatnak. A kutyák (Canis familiaris) különbséget tudnak tenni az emberek között, és felismerik saját gazdájukat. Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy a kutyák hajlamosak szociális interakcióba lépni önjáró (autonóm) ismeretlen ágensekkel (UMO). Azonban nem tudjuk, hogy emlékeznek-e ezekre az ágensekre hosszú távon, vagy a szociális interakciónak csak az adott viselkedéstesztben volt hatása.

Jelen kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a kutyák képesek-e egyedfelismerő képességüket általánosítani egy UMO-ra rövid interakciót követően, valamint emlékeznek-e az UMO-val történt interakcióra hosszabb távon. Első alkalommal az UMO segített a kutyáknak megszerezni egy számukra elérhetetlen labdát, majd játékos interakcióba lépett azokkal. A második alkalommal, 1 nap, 1 hét vagy 1 hónap elteltével, egy négyirányú választásos tesztben figyeltük meg a kutyák UMO-val szembeni viselkedését, azaz felismerik-e a korábban látott egyedet. Ezután a kutya ugyanabba a problémamegoldó és játékos helyzetbe került, mint az első alkalommal. Ezáltal meg tudtuk vizsgálni, hogy a kutya emlékszik-e az UMO interaktív és segítő viselkedésére általánosságban (függetlenül attól, hogy felismerte-e magát az egyedet).

Az előzetes eredmények alapján a kutyák nem mutatnak specifikus viselkedést az ismerős UMO irányába, viszont segítséget kérnek és interakcióba lépnek azzal. Úgy tűnik tehát, hogy bár a kutya a rövid találkozást követően nem ismeri fel a korábban már látott UMO-t, de az azzal való interakcióra akár egy hónappal később is emlékszik.

Bár a fenti eredmények alapján nem tudunk az UMO-k egyedi felismerése mellett érvelni, úgy tűnik ezeket az ágenseket szélesebb körben fel lehet használni a kutya viselkedésének és kogníciójának vizsgálatára a jövőben, akár a hosszú távú memória kutatásában is.