Biológus szekció

A legtöbb madárfajnál megfigyelhetjük, hogy a fészekaljban az utód ivararány közel egyenlő, ritkán figyelhetünk meg hím- vagy tojó eltolt arányokat. Ezzel ellentétben, a fiókakori mortalitásnál már láthatunk ivari különbségeket, amelyek több különböző okra vezethetők vissza. A tesztoszteron immunszupresszív hatása, az eltérő testméretből adódó energiaigény különbségek és környezeti érzékenység (például a kevesebb táplálékra) vagy az ivari kromoszómákhoz köthető mutációk több faj esetén is kimutatható különbséget okoznak az ivarok mortalitásában. Egy populáció fennmaradását nagyban befolyásolja a mortalitás, valamint a populációk fontos demográfiai jellemzője a populáció ivararánya, mely számos más ökológiai és populációdinamikai tulajdonságra hatással van. Ennél fogva érdemes vizsgálni, hogy a mortalitás ivari különbségei különböző életkorokban hogyan járulhatnak hozzá az ivararányok alakulásához. Énekesmadaraknál különböző vizsgálatok változatos eredményeket mutattak ki, előfordulnak a tojók felé eltolt, a hímek felé eltolt és ivarok között nem különböző mortalitási mintázatok is.

Jelen vizsgálatban széncinege (Parus major) fiókák ivarfüggő mortalitását vizsgáltam, két városi és két erdei fészkelőhelyről 2013 és 2018 között gyűjtött szövetmintákból. Minden fiókát a kikelést követő 14-16. napon meggyűrűztünk és vért vettünk tőlük. Amelyik fióka ezt megelőzően elpusztult, attól lábujj mintát vettünk, a kirepülés utáni fészekellenőrzéskor pedig feljegyeztük, hogy melyik gyűrűs egyed pusztult el. A két korcsoportból összesen 342 db fiókát vizsgáltam, 240 db gyűrűzés előtt és 102 gyűrűzés után pusztult egyedet. Az ivarhatározás molekuláris módszerekkel történt, a CHD1i16 és p2p8 primerek alkalmazásával. A vizsgálat során 202 hímet (59,06%) és 138 (40,35%) tojót azonosítottam, 2 db minta pedig nem járt eredménnyel. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján, gyűrűzés előtt (60,83%) és gyűrűzés után (54,90%) is több hím pusztult el. Összehasonlítva a városi és erdei populációkat, gyűrűzés előtt a városi (61,58%) és erdei (58,73%) élőhelyeken is több hím pusztult el, azonban gyűrűzés után több hím pusztult el a városi (56,18%), míg több tojó pusztult el az erdei élőhelyeken (53,84%), de utóbbi esetben alacsony volt a mintaszám (n=13).

Eredményeim alapján tehát szignifikánsan nagyobb fiatalkori hím pusztulást találtam széncinege fiókáknál, emellett a városi és erdei élőhelyek között nem volt jelentős különbség, vagyis a fiatalkori mortalitásnál az ivar környezettől függetlennek látszik. A közeljövőben tervezem ki nem kelt tojások vizsgálatát is, melyeket 5 nap után az első fióka kelésétől számítva gyűjtöttünk be. Így az embrió pusztulásnál is megfigyelhetjük az ivar eloszlást és teljesebb képet kaphatunk az ivarok mortalitásáról a fejlődés korai szakaszaiban.