|
||||
Home
» Archívum
» 2019. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióKalina Csenge III. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék Témavezetők: Dr. Bókony Veronika, Üveges Bálint Az élővilág számos faja használ mérgező hatású vegyületeket természetes ellenségeikkel szembeni védekezésre. Ilyen méreganyagok a bufadienolidok is, amelyeket a varangyfélék termelnek bőrmirigyeikben. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a barna varangy (Bufo bufo) ebihalak nemcsak a ragadozók jelenlétére reagálnak fokozott méregtermeléssel, hanem számos más stresszhatásra is (éhezés, magas egyedsűrűség, szennyező anyagok). Azonban a bufadienolid szintézis élettani szabályozásáról nagyon keveset tudunk. A kísérletünk során azt vizsgáltuk, hogy a kortikoszteron, a kétéltűek fő stresszhormonja, hogyan befolyásolja az ebihalak ragadozó-indukált méregtermelését. Azt a két hipotézist teszteltük, hogy a bufadienolidok szintézisét a kortikoszteron stimulálja (H1), vagy ugyanazok a hormonok stimulálják, mint a kortikoszteronét (H2). Az ebihalakat három kezelési csoportba osztottuk. A kontroll csoport egyedeinek tartóvizébe 1 µl/l etanolt adagoltunk (oldószer kontroll), a másik csoportéba kortikoszteront (125 nM/l), míg a harmadikéba metirapont (110 µM/l), ami a kortikoszteron szintézisét gátolja. Azt prediktáltuk, hogy H1 esetén a kortikoszteron kezelés fokozza a méregtermelést, a metirapon csökkenti; H2 esetén viszont fordítva, mivel a glükokortikoid-stimuláló hormonok termelését a kortikoszteron negatív visszacsatolás által csökkenti, míg a metirapon fokozza. A kezelések 48, illetve 144 órán át zajlottak. Az egyedek fele ragadozó kezelésben is részesült: csapó sügér (Perca fluviatilis) jelenlétére utaló szaganyagokat kaptak a vizükbe a hormonkezelés ideje alatt. A kísérlet végén az ebihalak teljes bufadienolid tartalmát folyadékkromatográfiás (HPLC-DAD-MS) módszerrel mértük, és lineáris kevert modellekkel elemeztük. Azt találtuk, hogy a 144 órás kortikoszteron kezelés hatására szignifikánsan csökkent az ebihalak méregtermelése a kontroll csoportéhoz képest, a metirapon kezelés hatására viszont nem változott. A ragadozók jelenléte ezeket az eredményeket nem befolyásolta. Az eredményeink inkább a H2 hipotézist támogatják a H1 hipotézissel szemben, vagyis azt, hogy a bufadienolidok szintézisét ugyanazok a hormonok stimulálhatják, mint a kortikoszteron szintézisét. A továbbiakban az ebihalak által ürített kortikoszteron mennyiségének mérésével szeretnénk vizsgálni, hogy a kezelések a várt módon hatottak-e az endogén stresszhormonszintre, ami segíthet tisztázni a metirapon hatásának elmaradását. Előadások listája |