Biológus szekció

Háttér: Különböző stresszorok hatására az emberiség jelentős részénél migrénes roham lép fel. Ennek során neuroinflammáció alakul ki, melyben számos gyulladásos mediátor szerepe nem tisztázott. Ilyen a monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1) és a regulated upon activation, normal T cell expressed and secreted (RANTES), melyek a C-C kemokinek közé tartozó, proinflammációs citokinek. A citalopram egyszeri intravénás alkalmazásával gátoljuk a szerotoninvisszavételt, ezáltal fokozódik a szervezetben a stresszhormon termelés. Az így előidézett neuroendocrine challenge vizsgálat során mérni tudjuk az akut stressz hatására bekövetkező citokin változásokat.

Anyag és módszer: Az MCP-1 és a RANTES nyugalmi szintjét és annak változását vizsgáltuk 44 migrénes és 52 egészséges, 18 és 40 év közötti önkéntes vérében neuroendocrine challenge során. A nyugalmi vérvételek után szelektív szerotoninvisszavétel-gátló, a klinikumban antidepresszánsként használt citalopramot vagy placebót kaptak a résztvevők intravénásan, majd 60 és 120 perc után ismételten vért vettek tőlük. A citokin méréseket Cytometric Bead Array segítségével végezték. A keresztezett elrendezésű vizsgálat eredményeinek értékelése általános lineáris kevert modellel történt nemre korrigálással.

Eredmények: Az MCP-1 esetén a harmadik vérvétel időpontjában szignifikáns csökkenés mutatkozott a citalopram beadását követően, míg a placebo esetén nem volt szignifikáns változás. A RANTES mennyisége egyik anyag beadása után sem változott szignifikánsan.

Konklúzió: Az intravénásan beadott citalopram által kiváltott stresszválasz az MCP-1 szintjének változását eredményezi, míg a RANTES szintjére nincs hatással. Ez lehetővé teheti, hogy meghatározzuk az MCP-1 és a RANTES szintjének változása közötti esetleges különbséget a migrénesek és a kontroll személyek között, ezzel elősegítve a migrén patomechanizmusának pontosabb megértését.