Biológus szekció

Kutatócsoportunk célja egy olyan komplex kognitív tesztrendszer felállítása, melynek a részét képező állati modellek, más és más kognitív képesség vizsgálatára irányulnak. A beállított és összehangolt módszerek később kognitív zavarokban hatékony szerek tesztelésére alkalmazhatóak. A már jelenleg is működő tesztrendszer bővítésének céljából egy, a félelmi kondicionáláson alapuló modell beállítása a kutatásom célja. A félelmi kondicionálási paradigmák olyan szorongásos betegségek, mint a poszt-traumás stressz szindróma (PTSD) tanulmányozására és esetleges kezelésére irányulnak, kardinális részét képezve a transzlációs orvoslásnak.

A félelmi kondicionálás során egy averzív féltetlen ingert, leggyakrabban áramütést, valamilyen diszkrét feltételes ingerhez (pl. fény vagy hang) társítunk (akvizíció). Az így kialakuló félelmi memória a későbbi előhívási ülésekben tesztelhető, ahol az állatok nem kapnak áramütést, de a társítás alatt alkalmazott feltételes ingerek jelen vannak. A félelmi memória erősségére az állatok dermedési reakciójának az időtartamából következtetünk.

BSc szakdolgozatomban megállapítottam, hogy az eltérő diszkrét ingerekkel kondicionált csoportok dermedési idő értékei nem tértek el szignifikánsan egymástól, illetve a mérődoboz falmintájának megváltoztatása csak kis mértékben befolyásolta a félelmi emléknyom előhívását.A jelen dolgozatban ismertetett munka annak vizsgálatát célozta, hogy az akvizíció során alkalmazott diszkrét feltételes hanginger, valamint a kísérleti eljárás kontextuális elemei (mérődoboz, mérési helyiség, mérést végző személy) milyen mértékben járulnak hozzá a félelmi emléknyom felidézéséhez. Az új kísérlet 12 mérési alkalomból állt és 1 hónapon át tartott.Az állatokat (24 Hannover Wistar patkány) kondicionálásuk alapján 3 csoportba osztottuk („nem sokkolt”, „sokkolt-diszkrét”, „sokkolt-kontextus”). Az 5 akvizíciós alkalom során averzív ingerként ötször ismételt gyenge áramütést társítottunk, majd a 7 előhívási ülésben az emléknyom felidézését vizsgáltuk különböző időpontokban, ismerős és új kontextusban, a társított hangingerrel vagy anélkül.

Eredményeink szerint a társított hanginger más kontextusban is képes felidézni a félelmi emléket, bár kisebb mértékben, mint az eredeti környezetben. Az ismerős kontextus hanginger nélkül nem okozott szignifikánsan megnövekedett dermedést a korai visszahívásos ülésekben, 3 hetes kihagyást követően azonban részleges, de szignifikáns dermedést váltott ki, feltételes ingerrel és anélkül is. Az akvizíciós ülésekben az áramütés előtti periódusban a dermedés emelkedett majd közvetlenül az áramütés után lecsökkent, míg az előhívási ülésekben a dermedési reakció a hanginger ismétlésének függvényében haranggörbét mutatott.

Konklúzióink: 1) a dermedés anticipációs reakció, 2) az állatok rövidtávon a társított feltételes ingerhez kötötték az áramütést, nem a környezethez, hosszabb memóriakonszolidációs periódust követően azonban az averzív élmény kontextusa is megcímkéződött.

A kutatást a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) támogatta #2017-1.2.1-NKP-2017-00002.