Szekciók

Házi nyulak (Oryctolagus cuniculus) tartása során, megfelelő tartástechnológia esetén is, gyakoriak a gastrointestinalis betegségek. Leggyakrabban a gastrointestinalis stasis fordul elő, ennél ritkább az obturatios ileus. Mindkét betegség diagnosztikai protokolljában szerepelhet a jódtartamú, vagy bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyag per os adása. Több humán tanulmányban is azt vizsgálták, hogy a Gastrografin® adagolásával elkerülhető-e a részleges vékonybél elzáródásban szenvedő páciensek műtétje. Állatorvosi vonalon közönséges ékszerteknősöket (Trachemys scripta elegans) és szakállas agámákat (Pogona vitticeps) vizsgáltak hasonló céllal. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a különböző kontrasztanyagok között van-e eltérés az áthaladási időt illetően, illetve melyik alkalmasabb a nyúl bélcsatornájának vizsgálatára.

Nyolc egészséges nyúl bevonásával vizsgáltuk a különböző kontrasztanyagok áthaladási idejét. Kétféle kontrasztanyaggal dolgoztunk, a jódtartalmú Telebrix Gastro®-val és a bárium-szulfát tartalmú Micropaque® szuszpenzióval. A per os beadás után közvetlenül laterolateralis felvételt készítettünk majd további felvételek készültek a beadás után 30 perccel, 1, 2, 3, 4 és 5 órával, amíg a kontrasztanyag el nem érte a végbelet. A felvételek bal oldalfekvésben készültek. Néhány nyulat másnap, és harmadnap is megröntgeneztünk a kontrasztanyag beadása után, ekkor azt vizsgáltuk, hogy a cecotrophia miatt visszakerül-e a gyomorba a kontrasztanyag, miután egyszer már kiürült a bélcsatornából. A két különböző hatóanyagú kontrasztanyaggal történő vizsgálat között 14 napot hagytunk a kiürülésre.

Kutatásunk során nem találtunk olyan szakirodalmi adatot, mely különböző hatóanyagú kontrasztanyagok áthaladási idejét hasonlította össze nyulakban, illetve a kontrasztanyagok terápiás hatását vizsgálta volna ebben a fajban. Vizsgálataink eredményei nem mutattak szignifikáns különbséget a jódtartalmú Telebrix Gastro®, és a bárium-szulfát tartalmú Micropaque® szuszpenzió áthaladási ideje között. A kontrasztanyagok teljes kiürülését is figyelemmel kísértük, és azt találtuk, hogy a bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyag a ceacotrophia után újra röntgenárnyékot ad a gyomorban, míg a jódtartalmú, bár ad röntgenárnyékot, az jóval kevésbé radiodenz. A vastagbél vizsgálatához a bárium-szulfát tartalmú kontrasztanyag bizonyult alkalmasabbnak.

Az eredmények és a tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy a különböző hatóanyagú kontrasztanyagok áthaladási ideje között nincs szignifikáns különbség. A kontrasztanyag használatával végzett röntgen vizsgálat hasznos a nyulak gastrointestinalis betegségeinek diagnosztikájában és a terápia hatékonyságának nyomon követésében.