Szekciók

Az elhízás kutyák és macskák között is egyre gyakoribb probléma, ami számos kórkép kialakulására hajlamosít és fokozott kockázatot jelent az altatást igénylő beavatkozásoknál is. TDK munkám első részében a szakirodalmi adatok alapján összefoglaltuk a kutyák és macskák elhízásának hátterében álló folyamatokat, és az elhízás lehetséges következményeit. Ezután az Állatorvostudományi Egyetem betegnyilvántartó adatbázisában fellelhető adatok alapján retrospektív statisztikai elemzést végeztünk, különös tekintettel az elhízott betegpopulációban jelentkező kórképek incidenciájára és az azt befolyásoló tényezőkre.

A betegnyilvántartó rendszer 2000. január 1. és 2019. november 7. közötti teljes beteganyagából 373 dokumentáltan elhízott kutya és 140 dokumentáltan elhízott macska adatait, illetve a kórlapjaikon feljegyzett 127 kórképet elemeztük. Kétoldalú differencia-teszttel kutyáknál 24 kórkép, macskáknál pedig 5 kórkép bizonyult szignifikánsan gyakoribbnak az elhízott részpopulációban. Ezen kórképek és a kialakulásukra feltételesen ható tényezők kapcsolatát logisztikus regresszióval értékeltük. A modellben a kórképek voltak a független változók, a faj, fajta, ivar és ivarosság mint kategorikus hatás, az életkor és a kondíciópont pedig mint folytonos prediktor szerepeltek. A különböző tényezők p-értékét és a kórképek szerinti esélyhányadost visszamenőleges eliminációval határoztuk meg, majd értékeltük az adatok illeszkedését.

Az elhízott részpopulációban szignifikánsan gyakoribb kórképek közül kiemelendő jelentőséggel bír a hypothyreosis, a Cushing-szindróma, különböző ortopédiai és neurológiai kórképek, a diabetes mellitus, a daganatos megbetegedések és a szívbetegségek. Hátterükben főként a mozgásszegény életmód, a mozgató szervrendszer fokozott terhelése, a csökkent anyagcsereszint, valamint a gyulladásos mediátorok és az oxidatív stresszt okozó faktorok megnövekedett szintje áll. Szintén kiemelkedő jelentőséggel bír a tracheacollapsus és cystitis, viszont esetükben nem tisztázott az ok-okozati viszony. Bizonyos kórképeknél közvetlen, másoknál közvetett a kapcsolat az elhízással. A gastrointestinalis rendszert és májat érintő kórképek, illetve a pancreatitis incidenciájáról nem tesz említést a szakirodalom, a vizsgálatunkban viszont szignifikánsan magasabb volt az előfordulási gyakoriságuk az elhízott páciensek között. Ez azért kiemelendő, mert a szakirodalom szerint ezek inkább az alacsonyabb kondícióponttal rendelkező, cachexiás betegeknél megfigyelhető kórképek. Az összefüggések felderítéséhez még számos további, összetett vizsgálat szükséges, de már a jelenlegi eredmények alapján is pontosabb információkkal tudjuk ellátni a tulajdonosokat az elhízás megelőzése érdekében, és specifikusabb terápiás tervet tudunk kialakítani fennálló elváltozások esetén.